Minárovics János: Gőzfecskendők a magyar tűzoltóságoknál (Budapest, 2004)

A 36.200 koronába került gőzfecskendő átvételére 1909. augusztus 14-én került sor. Az 54 mázsás háromhengeres gőzfecskendő 220 fordulatnál percenként 1500 liter vizet szállított ( 3 db kettősen működő állóhengerű szivattyúval készült). Kazánját petróleummal fűtötték. A korabeli tűzoltószakemberek abban látták a villanyautomobilok előnyeit, hogy a vezetésük könnyű volt (kevés fogást kellett náluk alkalmazni), indításuk nyugodt és sima, járásuk teljesen zajtalan, üzemük tiszta és tűzveszélymentes volt. A hátrányukkal is tisztában voltak: az akkumulátortelep óriási súlya, ebből eredően a kormányzás nehézsége, az első kerekek fokozottan nagy súrlódása, az akkumulátor cellák rázásérzékenysége volt a rákfenéjük. A gőzfecskendő esetében mindehhez még a felfútés nehézségei járultak. IL ilitii il H Gyakorlat a Braun-féle villanyautomobilos gőzfecskendővel a budapesti tűzoltóság központi laktanyája udvarán 1909-ben.