Minárovics János: Gőzfecskendők a magyar tűzoltóságoknál (Budapest, 2004)

Ez a gőzfecskendő a hajógyári tűzoltóság szertárában átvészelte a két világháborút és az állami tűzoltóság megalakulása után a XIV. alosztályon az 1950-es évek elején létesített "habüzem" gőzellátását biztosították vele. Innen került a Tűzoltó Múzeum gyűjteményébe, majd méltó helyére a vörsi kiállítási csarnokba, ahol a kiállítás egyik legszebb darabját képezi. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy milyen kevés gőzfecskendő volt hazánkban s azt, hogy közülök milyen kevés maradt ránk, akkor láthatjuk igazán, hogy milyen nagyértékű műszaki és egyben tűzoltástörténeti emlékünk ez az egykori hajógyári gőzfecskendő is. Amint az ismerteitekből látható nálunk nem terjedt el széles körben a gőzfecskendő. A tűzoltói gyakorlatban hátrányt jelentett az, hogy nem lehetett szükség esetén azonnal üzembe helyezni, meg kellett várni amíg a fűtés hatására elegendő gőz fejlődött. Ez a legjobb gépeknél is kb 10 percet vett igénybe. Mikor megindult a vízszállítása, akkor már üzembiztos és megbízható segítői voltak a tűzoltóságoknak. Általában 1920-ig voltak használatban a tűzeseteknél. Budapesten az utolsót 1926-ban vonták ki a szolgálatból. A tűzoltószerek fejlődése történetében a gőzfecskendőké volt az a szerep, hogy az emberi erőt a gőz feszítő erejével helyettesítsék. A gőzgép alkalmazása az egyszerű dugattyús szivattyúk mellett a forgómozgást végző szivattyúk bevezetését is lehetővé tette. A rotációs kőrforgós szivattyúk térhódítása a tűzoltó felszerelések között a gőzgépnek köszönhető. Nagy súlyuk és magas üzemköltségük miatt a négyütemű Ottomotor kiszorította a gőzfecskendőt a haználatból. Annak feltalálásával (1862 1877) ugyanis új hajtóerő jelentkezett és 1888-ban Daimler és Kurtz megalkották az új szert, amelynél egy dugattyús szivattyút és benzin, illetve petróleum motort kapcsoltak össze. Ezzel kezdődött meg a gőzfecskendők alkonya.A németországi 1896. évi tűzoltónapon, ami túzoltószer-kiállítással volt egybekapcsolva, működés közben mutatták be a Magirus-cég lassújáratú, 2-3 lóerős benzinmotorral hajtott fecskendő szerkezetét. Az első benzinmotoros gépjárműfecskendő kialakítása 1903-ban a budapesti tűzoltók érdeme volt. A gőzfecskendők egy ideig még állták a versenyt, azonban a benzinmotoros szerekkel szerzett jó tapasztalatok a túzoltószakembereket meggyőzték arról, hogy a gőzfecskendők legendás ideje lejárt. A gazdasági számítások is egyértelműen a benzinmotoros szerek előnyét bizonyították. Azt is figyelembe vették, hogy a benzinmotoros gépjárműfecskendőknek a legkisebb súly mellett a legnagyobb a teljesítőképessége, állás közben semmiféle anyagot nem fogyasztanak, szerkezetük sem kopik, ugyanakkor gyorsan indulnak és vonulnak.