Minárovics János: A nagy elődök A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökei és vezető férfijai, 1871-1945 (Budapest, 2002)

Bevezető A magyar tűzrendészet ügye, a tűzoltóság intézménye szorosan egybeforrott 1945-ig a Magyar Országos Tűzoltó szövetség nevével. A szövetség emelkedő vagy lanyhuló hullámai mindenkor híven tükrözik vissza a tűzoltóintézmény fejlődését vagy hanyatlását. A tűzoltóság első apostolai azok a vezető férfiak voltak, akik a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség élén állottak. Nehéz és mondhatjuk hálátlan munkára vállalkozott az aki a túzoltóintézmény szekerét előbbre akarta vinni. Nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök még inkább azoknak akik töretlen talajon igyekeztek elsőként bevinni a köztudatba a tűzoltó testületek szervezésének és működésének nemzeti vagyont mentő szerepét. Ők, gróf Széchenyi Ödön, Rösch Frigyes, Follmann Alajos a nagy elődök, majd követőik alatti 1870-től 1944-ig 31 nagy, illetve közgyűlés zajlott le. Kételkedve, sírva-vigadva lefojtatott tanácskozások, emlékezetes versenyek, tűzoltó, seregszemlék, ünnepi találkozások voltak ezek. Bámulatra méltó az a szellem, az a küzdelem, az az erő és szívós kitartás amit 75 éven át folytattak a gyilkos közöny és gúny ellenében. Vezetésükkel a magyar tűzoltóintézmény megannyi tagadás, rosszindulat és gáncsvetés ellenére a méltán megérdemelt hatósági támogatás hiányában is kivívta magának azt a helyet, amit más nyugati államokban - talán jóval kevesebb küzdelemmel és nagyobb támogatással- elértek. Az elnökök és alelnökök személyében ritkán volt változás. Személyük megbecsülése, a hozzájuk való ragaszkodás megnyilvánulása, a magukkal hozott tekintélyük és rátermettségük volt a biztosíték erre. Hosszabb-rövidebb ideig voltak vezetői funkcióban. Akiknek módjában volt éveken át dolgozniuk, azok többet tehettek az ügy érdekében mint azok, akiknek csak rövid idő jutott az alkotásra. Tisztségük általában önkéntes lemondás, illetve visszavonulás, vagy elhalálozás útján szűnt meg. Azt, hogy kit tartottak alkalmasnak ezekre a tisztségekre arra nézve dr. Balogh Dezső, a MOTSZ hivatalos lapjának szerkesztője, a követekező választ adta a Tűzrendészeti Közlöny 1932 májusi számában: „Az elnöki tisztség betöltésére a magasabb társadalmi osztályból való és a tűzoltók körzetével összeköttetésben álló, vagy az intézmény iránt különös vonzalommal és megértéssel bíró, vagyonilag független, áldozatkész, nagytekintélyű és befolyású, erélyes és reprezentatív, valamint szónoki képességgel bíró férfiak alkalmasak. Az országgyűlési képviseló'ség is az elnöki tekintély alátámasztója volt minden időben." Az alelnökök vonatkozásában azt írta, hogy: „az egyik, mint a műszaki tűzoltóügyek intézője, a mindenkori budapesti hívatásos Tűzoltóság főparancsnoka, választás alá nem esik. A másik két választás alá kerülő alelnöki tisztségre a tűzoltó ügy barátai közül azok a tettre kész, vagyonilag független és vidéki kiszállásokra is vállalkozó, reprezentatív és szónoki képességgel bíró férfiak alkalmasak, akik a közélet terén, kellő tekintéllyel bírnak és annak súlyát a tűzoltó intézmény javára érvényesíteni képesek. Kívánatos, hogy a két választott alelnök közül az egyik budapesti lakos legyen, hogy az országos tűzoltó szövetségi iroda ügyvezetését zavartalanul és pontosan elláthassa. " Ámbár a tűzoltónak több tövis akad útjába, mint homlokára babér, azért mégis az elismerés koszorúját érdemlik a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség hangyaszorgalmú elnökei és vezető munkatársai.