Minárovics János: A nagy elődök A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökei és vezető férfijai, 1871-1945 (Budapest, 2002)
1945. október 30-án megjelent 10.280/1945 ME sz. rendelete tette, megszüntetve az önkéntes tűzoltóságokat, a MOTSZ-t, a Megyei Tűzoltó Szövetségeket. A rendelet a MOTSZ vagyonát, mely a magyar államra szállt át a belügyminiszterre bízta s az használatra a Tűzoltók Szabad Szakszervezetének engedte át. KRAUSE WALDEMAR alelnök 1875-1876 1869-et írtak akkor amikor a budapesti hívatásos tűzoltóság megszervezésére gróf Széchenyi Ödön javaslatot tett. Mivel azonban egyéb fontos közügyei mellett a tűzoltók állandó kiképzésével és begyakoroltatása val nem foglalkozhatott, előterjesztésére a tanács pályázatot hirdetett egy 1000 forint évi fizetéssel és 200 forint egyenruha-átalánnyal javadalmazott házfelügyelői állásra. Széchenyi Krauset javasolta, akit Lipcséből hozott magával. Jóllehet Krause nem tudott magyarul, szakavatottságára tekintettel a tanács mégis őt választotta meg és az állást december 16-án el is foglalta. Krause Waldemar 1844-ben Lipcsében született. Gépészeti tanulmányokat folytatott, majd fiatalon tagja lett az ottani önkéntes tűzoltóságnak. A 25 éves Krause fiatalos lendülettel látott a kezdetben 12 fős hivatásos tűzoltóság tagjai kiképzésének, szolgálatuk megszervezéséhez és a különböző szabályzatok elkészítéséhez. Csakhamar rábízták a budapesti malmok tűzoltási ügyeinek ellátását is. A malmi tűzoltóság megszervezésével egyidejűleg az önkéntes tűzoltók gyakorlómestere is volt és hosszú időn át parancsnoksági tagként is működött. A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség megalakítása körül is szerzett érdemeket. 1870 októberében Follmann Alajossal, aki 1878-tól 1893-ig alelnök volt, Sopronban elérték, hogy az alakuló közgyűlést Budapestre hívják össze. A szövetség alapszabályainak jóváhagyásáig működő tízes bizottságnak, majd a szövetség központi bizottságának volt a tagja. Az 1874. évi soproni nagygyűlésre tűzrendőri szabályrendelet-mintát dolgozott ki Follmannal karöltve s kitartott akkor is, amikor a szövetség felbomlani látszott. Gróf Széchenyi Ödön Konstantinápolyból irott levélbeli kívánságára elnökhelyettesnek tették meg 1875. április 19-én, de az új központi bizottságba már nem került be. Az aradi nagygyűlés (1876. augusztus 25-29) módosította az alapszabályt mi szerint a szövetséget az önkéntes tűzoltó testületek alkotják. A nagygyűlésen megjelent Krauset az igazoló bizottság mint a budapesti hivatásos tűzoltóság képviselőjét nem igazolta, habár tagja volt a régi központi választmánynak. (Utólag jogosan feltételezték, hogy a szövetség munkája más irányt vehetett volna, ha a budapesti hivatásos tűzoltóság a munkában mindvégig részt vett volna és egyesek nem tesznek különbséget hivatásos és önkéntes tűzoltó között). Gróf Széchenyi Ödön hűséges segítőtársa ott volt 1880. május 4-én József főhercegnél fővárosi tűzfelügyelői minőségében, amikor fölkérték a szövetség védnökének. A második nagygyűlésen (Sopron 1874. szeptember 5-8) beválasztották az új központi választmányba. A csak néhány évvel korábban Lipcséből az országba került Krause Waldemar a magyar nyelvben nem volt egészen járatos s egyébként sem volt alkalmas arra, hogy a Országos Tűzoltó Szövetség vezetője lehessen. Ezzel ő maga is tisztában volt, de Weinmann Bedával és Bárány Nándor Ernővel erkölcsi kötelességüknek tartották, -bár nem bírták a központi választmány minden tagjának bizalmát és nem kaptak támogatást sem- hogy elhúzzák a szövetség életét az aradi nagygyűlésig. Krause Waldemar jeles tornász volt, rendkívüli testi erejével és ügyességével kitűnt tomásztársai közül. Gyakorlatai nem egyszer váltották ki a nézők elragadtatását. A tűzeseteknél is megállta a helyét. 1871. szeptember 13-án a Nemzeti Színház díszlettárának égésekor nagy része volt abban, hogy a tüzet megfékezték és a veszélyeztetett színházépületet a leégéstől megmentették. Krause elsőként vehette át hatodmagával az „arany érdemkereszt" királyi kitüntetést. A tűzoltószerek tökéletesítésével is sikeresen foglalkozott. A mozdonyfecskendők szerelését könnyítette meg azzal, hogy a fecskendő súlypontja alá egy tengelyt alkalmazott, miáltal a rögzítőzárak megnyitása után az a földre billent, a tartóállványt a lovak félre húzták, és a fecskendő talpra állítását két ember elvégezte. Ezt a Krause-féle szerkezetű mozdonyfecskendőt „budapesti" néven szabadalmaztatták és a
