Minárovics János: A nagy elődök A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökei és vezető férfijai, 1871-1945 (Budapest, 2002)

feladat a nemzeti vagyon védelménél, van-e hasznosabb, nemesebb és magasztosabb, mint felebarátainknak, polgártársainknak önzetlenül, ha kell életünk árán is segítségére sietni? Midőn ezen magasztos ügy szolgálatába állok, kérem az országos tűzoltószövetség elnökségének tagjait, kérem a szövetségnek minden egyes tagját, hogy hivatalos kötelességeim teljesítésében jóindulatú támogatásukban részesíteni szíveskedjenek, annál is inkább, mert ilyen fontos, magasztos ügynél mindenkinek részt kell vennie a munkában, mert kevesen vagyunk, nagyon kevesen..." Az éljenzéssel fogadott beszéd egyszeriben megnyerte a tűzoltó szíveket. Bizalmuk abban is megmutatkozott, hogy a Magyarországi Tűzoltó Testületek Segélyző Szövetsége 1902 augusztus 17-én, ugyancsak Egerben tartott közgyűlésén, elnökké egyhangúlag szintén őt választotta. Ettől fogva a két elnök személye mindig ugyanaz volt. A grófot 1904-ben szabadelvű programmal képviselővé választották. Szövetségi elnökkénti működésének első időszakára esik a Budapesten 1904. augusztus 17-21 napjain zajlott nemzetközi tűzoltó kongresszus megrendezése, ami az elnökre számos feladatot rótt. Az egy hétig tartó tűzoltószer kiállítás megnyitásánál (augusztus 14-én) fogadta a kereskedelmi miniszter kiküldöttjét, majd a pozsonyi vasútállomáson a kongresszusra érkezőket német-, francia- és angol nyelven üdvözölte. Augusztus 18-án a Park klubban a kongresszus legfőbb 24 tagja részére adott ebédet. Ebéd után a kongresszusi tagok külön villamoson a káposztásmegyeri vízművek megtekintésére utaztak. Ott egy rá jellemző epizód zajlott le: az aranygalléron két rozettát viselő elnök egy ezredesi rangot viselő falusi tűzoltóparancsnoknál szabályosan lejelentkezett. Később is mindig szóvá tette a cifra és vegyes egyenruhát. A nemzetközi tűzoltó tanács 1902. augusztus 20-án megejtett tisztújítása során az egyik alelnöknek gróf Széchenyi Viktort választotta meg. A Magyar Tűzoltótisztek Országos Egyesülete is őt választotta elnökéül 1903. március 24-én megtartott alakuló közgyűlésén (erről a tisztéről 1908-ban lemondott). A MOTSZ 17. nagygyűlésén (Szatmármémeti 1908. augusztus 14-16.) jelentette be a tűzrendészeti törvény előkészítő munkáinak megkezdését. Az ököritói 337 emberéletet követelt tűzkatasztrófa ( 1910. március 27.) után a MOTSZ elnöksége emlékirat átadásával küldöttségileg kérte a belügyminisztertől a tűzrendészeti törvény megalkotását. A küldöttség 1910 április 9-én - Széchenyi vezetésével - adta át az emlékiratot, mire a belügyminiszter kijelentette, hogy a parlamenti helyzettől teszi függővé a törvényjavaslat benyújtását. A Veszprémben tartott tizennyolcadik nagygyűlésen (1911. június 3-5.) megnyitóbeszédében rámutatott arra, hogy nem lehetett az elmúlt időszak alatt a tűzrendészeti törvény megalkotását keresztül vinni, de a szövetség és ország tűzrendészeti helyzete ennek ellenére fejlődést mutat, mert amíg 1905-ben 22 megyei szövetség volt 1407 tagtestülettel, addig 1910-ben 30 megyei szövetséget és 2112 tagtestületet tartanak számon. A segélyzőpénztárnál hat év alatt a növekedés 530 testület és 18.472 tag volt, de a szövetség tagtestületeinek 75 %-a még mindig nem tartotta érdemesnek, hogy belépjen. Megemlékezett a szövetség negyven éves múltjáról is. A Szenpétervárott 1912 június 1-5-ig tartó nemzetközi tűzoltó kongresszuson vezetésével húsz fős magyar csoport vett részt. Az általa előterjesztett három pontos határozati javaslatot elfogadták. E szerint: 1. ) Minthogy a tűz elleni védekezés sikeressége nem csak az óvórendszabályok célszerűségét, a tűzoltók szakképzettségét és kifogástalan felszerelését követeli meg, de összefüggésben van a tűzrendészeti igazgatás helyzetével is, mondja ki a nemzetközi szövetség VI. kongresszusa, hogy a tűzrendészet közigazgatási részének tudományos művelését is feladatának körébe vonja. E célból hívja fel a kebelébe tartozó országos szövetségeket és a közvetlenül csatlakozott tűzoltóságokat, hogy tűzrendészeti igazgatásukat s tűzoltósági intézményeik jogi állását rendszerbe foglaltan terjesszék elő a legközelebbi konresszuson. 2. ) Minthogy továbbá a tűzrendészet egész területe, tehát a tűzrendészeti közigazgatás is szakügy „melyet minden izében tűzoltói szaktudásnak kell áthatni s melynek intézményei biztosítására a szakszerű tűzrendészeti felügyelet a legalkalmasabb eszköznek mutatkozik", mondja ki a gyűlés, hogy az élethívatásszerű jelleggel szervezett tűzrendészeti felügyelői állások rendszeresítésének eszménye mellett állást foglal s azok rendszeresítését az államok kormányának ajánlja. 3. ) minthogy végre a tűzrendészet egyetemes jellegéből kifolyólag célszerűnek mutatkozik annak egységes, egyöntetű elvek alapján való rendezése: jelentse ki, hogy minden országra nézve kívánatosnak találja a tűzrendészetnek oly törvény által való szabályozását, mely főbb vonásaiban egységesen állapítja meg a tűzbiztonság alapelveit s feltételeit tartalmazó általános szabályokat. (Hiába fogadta el azonban a kongresszus ezeket a világjelentőségű javaslatokat, mert a háború miatt azok kivitelére már nem kerülhetett sor.)