Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Minárovics János: A KISMOTORFECSKENDŐGYÁRTÁS TÖRTÉNETE

A fenti hírt a napilapok útján közölték mire a hazai tűzoltószergyárosok u.m. Mátrai Antal és Társa, Köhler István, Walser Ferenc és Seltenhof er Frigyes Fiai 1931. május 12-én nyilatkozatot tettek közzé, melyben kifogásolták a hírben közöltek, mert az: „nem csak helyt nem álló, hanem alólírottakra, mint már évtizedes múlttal bíró hazai és speciális tűzoltószer-gyárosokra- sérelmes is, mert mindazon cikkeket melyekre a magyar tűzoltóságnak szüksége van a legmodernebb előállításban és a hazai viszonyoknak megfelelően gyártottuk és gyártjuk jelenleg is..." A Mávag 1934-ben „FLÓRIÁN" elnevezéssel - körforgó dugattyús rotációs légtelenítővel hozta forgalomba 400-as kismotorfecskendőjét. Kétlépcsős turbina szivattyúja gumigyűrűs tengelykapcsolóval csatlakozott a 16 lóerős négyütemű kéthengeres benzinmotorhoz. A magyar tűzoltószergyártóknak lépést kellett tartaniok a fejlődéssel és ezért rákényszerültek a kismotor fecskendők gyártására is. Különböző utakon indultak el és természeten különböző típusokat is alakítottak ki. Ösztönözte őket a 230.000/1925 BM. sz. rendelet is, mely többek között előírta, hogy a községeknek milyen tűzoltószereket kell beszerezniök. 1926-ban a BM Hajdú vármegye alispánjához küldött leiratában (151.309. VIII.-BM. sz.) rendezett tanácsú városok részére már kétkerekű motor fecskendők beszerzésével kapcsolatban intézkedett. A Seltenhofer-gyár 1927-ben targoncán szállítható lemozdonyítható benzinmotoros fecskendőjének körforgódugattyús (6 db dugattyúja volt) szivattyúja volt. Percenként 320 liter vizet adott, 15 lóerős kéthengeres benzinmotor hajtotta. Körforgódugattyús szivattyúkat nálunk egyedül a Seltenhofer-gyár gyártott. Ezeknél az aluminium házban forgó bronztestben hat darab radikálisan elhelyezett bronzdugattyú alternatív mozgása létesíti a szívó- illetve nyomóhatást. A szivattyúház két fedelét csavarok fogják a testhez. Az első fedélben golyóscsapágyakba ágyazott tengely - ami közvetlen kapcsolatban van a meghajtómotorral - forgatja a dugattyúkat magába foglaló testet. A szivattyú vízszállítási képességét az által lehetett szabályozni, hogy a dugattyúkat forgató excentrikus tengelyt nem fixen erősítették a hátsó fedélre, hanem úgy, hogy a tengely kulisszaszerűen eltolható. Ezáltal a dugattyúk lökethosszúsága változtathatóvá vált. A tengelyt egy csavarosóval működésközben állíthatták. A szivattyúházon belül a két egymással szemben lévő oldalon két bronzfelülettel két részre, egy szívó és egy nyomó térre van osztva. A szívótéren áthaladva minden dugattyú a középpont felé mozdul el és így szívás létesül, a nyomótérben pedig a felület felé történik az elmozdulás és ezért nyomóhatás alakul ki.