Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Minárovics János: LÉTRATÖRTÉNETI ESEMÉNYNAPTÁR

Minárovics János LÉTRATÖRTÉNETI ESEMÉNYNAPTÁR i.e. 3000. Kétkarú létrák ismeretesek a haditechnikában és az egyiptomiak erődépítésében. A hordozhatóság és a manőverezőképesség szabott határt a hosszúságuknak (az erődfalakat ezért magasabbra építették). Egy közép-egyipto­mi királysírban talált elefántcsont erődmodellen olyan őslétrát ábrázoltak, amiből a haditechnikában 4000 év alatt fokozatosan alakultak ki a különböző támasztó­létrák. i.e. 2450. Egy egyiptomi haditechnikus megteszi az első lépéseket a nagy lét­rák készítésében: egyik végén tengellyel és két kerékkel látja el a támasztólétrá­kat, miáltal azok hosszabbra építhetők és könnyen az ostromlandó városfalhoz voltak gördíthetők. Egy szakkarai sírban életszerűen ábrázolták az új óriáslétrával végrehajtott támadást. (1. kép) 6 Angriff auf eine libysche Stadf mit einer fahrbaren Sturmleiter, Wandgemälde aus einem Grab in Sak­kara, um 2450 v. Chr. 1. kép i.e. 900. Az asszírok Dabigu sziriai város ostrománál támasztólétrákat használtak, ilyen létra látható a londoni British Múzeumban őrzött balavati bronzkapun. Fokai már a karfákba van­nak csapolva. i.e. 340. Nagy Sándor hadmérnökei nagy létrahidakkal ellátott ostromgépe­ket szerkesztettek. Az egyiket „Samby­ke"-nek nevezték, a kolpohoni Damios találta fel. Ez egy nehéz négykerekű ko­csira szerelt, ellensúlyos egykarú ba­lansz-létra volt, amit csavarorsóval állí­tottak fel és szabad állásban, vagy fal­hoz támasztott csúccsal, másztak meg. (Száz évvel később beszámoltak erről a pergamoni királynak s ez a beszámoló tartalmazza az első műszaki leírást egy nagy létráról). 120. A damaszkuszi Apollodoros le­írja a dugólétrák ősalakját. Ez több rész­darabból összerakható római létra (sca­la romána) volt, amit a szétszedhető ort­romtorony platójának megközelítésére használtak. (2. kép)

Next

/
Oldalképek
Tartalom