Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Galambos Éva: HOGYHA A TŰZ ÉHES, SZOMJAS!

A babonás hitben mindig is igen erős voit a tűz motívuma keservesen megbánja. Nagyszombaton, havi boldogasszony napján, de az újholdas pénteken is vétek a munka, különben tűz által kell bűnhődnie. Tüzes babona, és nyilván a tolvajt kívánták megfékezni avval a fenyegetéssel, ha valaki szeget lop, akkor a tűz utánamegy s előbb-utóbb a tolvajnak a háza is a tűz martaléka lesz. Láthatjuk, egykoron nem volt túl egyszerű dolga az embernek, ha tudatosan arra akart törekedni, nehogy tűz okozója legyen valamely átgondolatlan cselekedetével. Mennyit kellett az eget, az állatokat, a keze ügyébe eső tárgyakat, de még a szerencsétlen koldus mozgását is figyelnie, mire felfogása szerint "rájöhetett", mi végre is üthet ki tűz a házban. Valószínű, hogy ezek szüntelen szemmel tartása is elterelte a figyelmét a lényegről, és szinte ideje sem maradt, hogy akár a legszembeötlőbb, veszélyt okozó tárgyra, eszközre felfigyeljen. A babonába vetett vak hit olyan erős volt, hogy legtöbbször a természettudományos ismeretekről szóló felvilágosító könyv falra hányt borsó volt, holott próbálkoztak a nép „kiokosításával", a babonák veszélyességét hangsúlyozandó. A természeti tudomány a köznépnek címmel Fábián Josef írt könyvet, melyet 1803-ban adtak ki Veszprémben, célja egyértelmű volt, „a babonaságnak orvoslására és a köznép közzül való kiirtására" szolgált. A szerző a kor tudományos ismereteinek megfelelő magyarázatot ad a megöletett ember testének vérzésétől kezdve a disznókon uralkodni szokott torokgyékról, a vaknapról és holdról, a lidértzről vagy repülő sárkányról, a ráolvasásról, a tsuklásról s fültsengésről, valamint még számos más érthetetlen dologról, és minden erejével próbálja meggyőzni az olvasókat, hogy mindennek van természeti magyarázata.