Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Galambos Éva: HOGYHA A TŰZ ÉHES, SZOMJAS!

a tűz mellé egy fazékba parazsat dobnak és azt vízzel leöntik. Kenyérsütéskor is kedvében járnak a tűznek, a kemence szája előtt levő tűzre lisztet szórnak, kenyértészta szakasztásnál egy darab vakarcsot a tűzbe dobnak. A kenyérsütéssel kapcsolatosan amúgy azt tartják, hogy havi tisztuláskor nem jó sütni, mert nyúlós belli lesz a kenyér. Aki Űrnapján süt, annak kővé válik a kenyere, aki kedden és pénteken süt, az tűz által pusztul el. / Ugyancsak bátor lehetett az is, aki a hét többi napján sütéshez fogott.../ December 2. és január 1. között sem jó sütni, mert nem lesz szerencsés az aprójószágtartás. A tűz nem csak éhes és szomjas szokott lenni, hanem pöröl, sír és dorombol is. Ha a tűz pörölve ég, kiengesztelésül sót kell beledobni, hogy pör ne legyen a háznál. Debrecenben és Szatmárban azt tartották, hogy haragos ember jön a házhoz, ha a tűz pöröl, vagy gyalázzák az embert valahol, s ilyenkor a tűzbe szoktak köpni. Helységenként változott az elképzelés, hogy csak egyszerűen vendég érkezését jelzi-e a tűz milyensége vagy van-e más jelentése is a tűz dorombolásának illetve szikrázásának. Hol egyik, hol másik jelentette azt, hogy haragos emberrel lesz dolga a gazdának. Ha a tűz sistereg, sír, pattog, akkor is perlekedés lesz a háznál, s hogy a házi béke helyreálljon, a háziasszony barkát dob a tűzbe, vagy pedig ezúttal is a tűzbe köpnek, ezzel a tűz haragját küldik más helyre. Másutt viszont éppen azt tartották, hogy a tűzbeköpés a tűznek megbántása, megsértése, amelynek következményei is vannak, a tűz megbosszulja magát, mert vagy kisebesedik a beleköpőnek a nyelve, vagy „elszárad" az egészsége, esetleg kelések lepik el a testét. / Csoda érti, hogy kinek jut eszébe még ezek után is a tüzet köpdösni! / Fújni sem szabad egyszerre két embernek a tüzet, mivel akik ezt mívelik, halálos ellenségekké válnak. Szegedi eredetű a babona, hogy ha a tűzhelyen sisteregve ég a tűz, szerencsétlenség éri a házat és a családot. A sokácok hite szerint, ha a tűz szikrázik, pénz áll a házhoz. / Végre valami pozitív! / Ha pedig nagyon pattog, sót kell belehinteni, mert a család ellen annak ellenségei valami rosszat forralnak. A sónak, barkának, vagy éppen szentelt víznek vízbe dobása tulajdonképpen áldozatbemutatás a tűznek, egyik maradványa a tűz tiszteletének. Aki szeretné megőrizni a házi békességet, óvakodjék tojáshéjat hajítani a tűzbe, elsősorban Baranyában, de Liptó megyében is, mivel ez esetben a házban civakodás lesz. / Anélkül ki van zárva a dolog! / Ne feledkezzünk meg róla, hogy a házból a szemetet nem szabad az ajtó felé sepregetni, hanem befelé és a tűzbe kell dobni, mert akkor a szerencse bent marad, ellenkező esetben kimegy. Nem megengedhető a tűznek a házból való kiadása, még a parazsat sem, főleg este, mert nem fog aludni a kisgyermek. Igaz, arról nem szól a fáma, hogy a parazsas házaknál vajon egész éjjel úgy aludtak-e a gyerkőcök mint a tej... A felvidéki tótok úgy vélekedtek, ha valakinek kotlós tyúkja vagy tojáson ülő libája van, a világért ki ne adjon tüzet a házból sem a szomszédnak, de senkinek sem, mert akkor a szárnyasai nem költenek jól. Az udvarhelyszékiek vetéskor kerülték a tűz kiadását, mivel szerintük akkor üszögös lesz a búza. A moldvai csángók pedig azért nem adtak, mert nem lenne nyugodalmuk éjjel. / A hidegvérű moldvai csángók-