Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: AZ AQUINCUMI VÍZIORGONA

Áprily Lajos AELIA SABINA „...sed cito rapta silet..." A kő beszél: Aelia volt neved, daloltál és huszonöt évet éltél. Szépségek haltak meg együtt veled, gyönyörködtettél, lanton is zenéltél. Körülölelt a hódolat s a fény, lelkendeztek rajongó, ifjú lelkek, ujjongott istenítő költemény, s amerre lábad lépett, ünnepeltek. O, érzem én: itt is, hol házam áll, szemed legelt a dunaparti tájon, míg le nem fogta hirtelen halál, hogy érted ezrek s ezrek szíve fájjon. De én még néha hallom éneked, s a hangod hozzám úgy szól, mintha hína. Daloljon régi daloló neved most verssoromban, Aelia Sabina. AQUINCUMI STRÓFA A tavasz Romvárosba visszatért, fülemüle dalol zokogva, ríva. Nem a te dalod sír az életért, fiatalon halt Aelia Sabina?