Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)
Szentmártoni Szabó Géza: AZ AQUINCUMI VÍZIORGONA
Minárovics János (*1928), a Tűzoltó Múzeum igazgatója, Szilágyi János (1907-1988) régésszel, az Aquincumi Múzeum igazgatójával végzett közös munkája során kezdett érdeklődni az aquincumi tűzoltók orgonája iránt. Addig-addig tanulmányozta az alkatrészeket, mígnem az 1990-es évek elején felismerte, hogy egy Nagy Lajos által mellőzött, időközben elveszett ásatási lelet valójában a pnygeus, azaz a légsűrítő üst töredéke lehet. Feltevését, amely komoly vitákat keltett, az Egyesült Államokban élő Szonntagh Jenő professzor kísérlettel igazolta. 1996-ban, több előzetes próba után, Minárovics János tervei alapján, elkészült a víziorgona fujtató-szerkezete. A leleményes tűzoltóezredes kétkarú emelőt alkalmazott, olyanfélét, amilyet a régi vízpumpás tűzoltókocsikon használtak. Budavári Attila vezetésével a Pécsi Orgonakészítő Manufaktúra készítette el a hangszer felső, megszólaló részét. 2006-ban látvány-rekonstrukció készült a németországi Schwerinben az aquincumi víziorgona és a nenningi mozaik mintájára. 48. kép 49. kép 50. kép A titokzatos szerkezet, avagy honnan fú] a szél? A szelet szolgáltató szerkezet működése nagyjából a következő: Henger formájú víztartályba helyezik a szájával lefelé fordított, légsűrítésre készült üstöt. A kétoldalt elhelyezett, emelőkarral fújtatott, szelepes légszivattyúkból csöveken halad az üstbe a levegő, ahol azt a vízoszlop ránehezedő nyomása összesűríti. Innen, az üst tetejéből kivezetett csövön jut tovább az egyenletessé váló légáram a szélszekrénybe, onnan pedig a regiszterek, illetve a billentyűk csúszkáinak mozgatásával, a ki-be nyíló lyukacskákon át a sípokba. A légsűrítő üst alsó peremén nyílások vannak, hogy a tartályban lévő víz azokon átfolyhasson. Amikor levegőt pumpálnak bele, akkor belsejében a vízszint csökken, mert a víz a tartályba áramlik