Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZ GYULLADÁSÁNAK ELTÁVOZTATÁSA

1175 körül a canterbury katedrális tövében lévő tűzveszélyes olvasztókemencéket lebonttatták. Londonban - egy 1189-ben kiadott - rendelet tiltja a fával való építkezést, szorgalmazza a tégla és kő használatát, e rendelet szerint közköltségen építenek tűzfalakat, kötelező a létrák tartása és tűzi víz tárolása. 1212-től tilos a házak tetőit sásból, nádból, fából készíteni, kötelező a tűzhorog és vízzel telt edény készenlétben tartása. A porosz városokban az 1200-as évektől az épületeket csak cseréppel szabad fedni, tilos az éjszakai tüzelés, meghatározták a házban tárolható tűzifa mennyiségét; elrendelik létrák tartását, tűz esetén - annak továbbterjedésének megakadályozása céljából - a szomszédos házak tetejének bontását. 1268-ban Londonban tűzőrséget létesítettek. Bécsben I. Rudolf császár 1278-ban - a tűzesetek tanulsága alapján - a céhek, és a kézművesek tűzoltási tevékenységét szabályozza. Franciaországban már 1371-ben rendelet írta elő „kapitányvíz"

4 készenlétben tartását. 1405-től Bern városa megfizette a cseréptetők fél költségét. (Egy keleti példa - az 1400-as évek vége felé Moszkvában a tűzoltás megkönnyítésére kiszélesítették az utcákat.) Erfurtban a városi tanács 1429-ben elrendeli a lakóházak tűzvédelmi vizsgálatát, az előírt tűzoltó felszerelések ellenőrzését, és foglalkozik a tűzoltás kérdéseivel is. A kézi fecskendő használatára 1439-ből van írásos emlék. A svájci, angol, német városok többségében a XIV.-XV. században már van tűzrendészeti szabályrendelet, ezekben a tűzmegelőzési intézkedések is megtalálhatók. Ugyanebben az időben, Németországban, valamint Itáliában már elvétve találkozunk kéménnyel épült házakkal. A kémény létesítését csak a középkor végi tűzszabályrendeletek írják elő. Sok helyen a tűzokozást drasztikusan torolják meg (elégetés, karóba húzás, stb.) A tűzoltószerek érzékelhetőbb fejlesztése a XV. század közepén indul meg. 1518-ban Augsburgban készült az első szívó-nyomó fecskendő. 1547-ben Heron munkáinak népszerűsítésével megindul a tűzoltószerek fejlesztésének elméleti és gyakorlati munkája. Az egész középkorban a leghasználtabb tűzoltószerek: a fából, rézből, horganylemezből, bronzból készült vízipuska; bőrből, fából, sűrű szövetből készült vödörök; létrák; horgok; fejszék; hordók; vizet szállító talicskák; vízhordó kocsik. Jelentős alkotás Bessoni Jakab dugattyús fecskendője (1570). A tűzoltás a településen lakók közös ügye maradt, a kézművesek, a céhek tagjai kiemelkedő szerepet kapnak a tűzoltásban és a tűzoltószerek készítésében, a "Lásd a jegyzetek kapitányvíz címszavát.