Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: AZ AQUINCUMI VÍZIORGONA

Az aquincumi tűzoltók ötvenkét torkú hydrája A megajándékozott posztókészítő társulat, a centonariusok, egyik fontos közfeladata a tűzoltás volt. ők a maguk által készített, ecetbe áztatott, s ezáltal nehezen gyulladó posztóleplekkel fojtották el a felcsapó lángokat. Aquincumi székházukhoz, amely a város közepétől nem messze állt, tűzfigyelő torony is tartozott. A társulat feladatköre kibővült a városi társadalomnak nyújtott egyéb szolgáltatásokkal is, így például a temetési szertartások intézésével. Erre a feladatra utalhat a posztósok orgonáját díszítő négy bronztárcsa, amelyekre jobb kezével lefelé fordított fáklyáját oltárra helyező, baljával fejét támasztó, keresztbe tett lábú, szárnyas Amor alakjában Thanatost, azaz a halál géniuszát domborították, éppen olyan formán, mint ahogy az némelyik Aquincumban fennmaradt szarkofág oldalán is látható. Pontosan ilyen ábrázolást helyeztek, a II—

III. század fordulóján, a Thrácia provincia városaiban vert, görög feliratú császárportrés dénárok hátlapjára is. 3. kép 4. kép 5. kép A víziorgona görög eredetű nevét (uôpauXiç, úópauXiKubv opycxvujv) latinul hydraulisnak, hydraulusnak, vagy orgánum hydraulicumnak mondták; ám az aquincumi ajándékozó, egyedülálló módon, hydrának nevezte az akkor már félezer esztendeje létező, soksípú hangszert. Ez volt a neve a mitológiában a Hercules által legyőzött hétfejű vízisárkánynak, a lernai hydrának. Ám itt bizonyosan nem erre történik metaforikus utalás. A lehetséges magyarázat a tűzoltók őrködési, illetve temetkezési funkciójához kapcsolódik. Vergilius Aeneisében az Alvilágba látogató Aeneasnak az őt odakísérő jósnő mondja el, hogy a Tartaros kapuján belül ötven sötétlő torkával hatalmas Hydra őrködik (Quinquaginta atris immanis hiatibus Hydra). Nos, az aquincumi víziorgonának négy, egyenként tizenhárom sípból álló regisztere van; ekként az alvilágbeli hydra ötven hosszú kígyó-nyakú feje a víziorgona ötvenkét sípját idézi fel.