Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZMEGELŐZÉS FEJLŐDÉSE NAPJAINKIG

lett a cél. Nem véletlen, hogy az antik világnak ezen a részén a tűzrendészet fej­lesztésében szervezeti és technikai vonatkozásban egyaránt Róma járt az élen. Előbb rabszolgákból álló, később szabad emberekből felállított vigil (őrködő) zász­lóaljak látták el a város tűzvédelmét. A tűzfigyelést ekkor - nagy valószínűséggel - őrjáratozással, és (vagy) Róma hét dombján létesített figyelőhely(ek)ről látták el. A Római Birodalom számos városában hoztak létre hasonló tűzoltó szervezete­ket, így hazánk Dunántúl-i részén az akkori Pannónia székhelyén Aquincumban is. Itt a tűzoltó székházhoz egy torony is tartozott, amelyben folyamatosan figyelők (őrök) teljesítettek szolgálatot, akik a földön őrjáratot végző személyekkel együtt a tűzmegelőzési teendőket a tűzfigyelői feladatok részeként hajtották végre. Aquincumban az építkezéseknél figyelemmel voltak tűzmegelőzési szempontokra, a tűzvesz­élyes üzemeket - az uralkodó szélirányt is figye­lembe véve - a városfalon kívülre telepítették, ezzel a röptüzek veszélyét is elhárították, kőfa­lakkal emelték a házakat, és cseréptetővel fed­ték azokat. Az utcát meglehetősen szűkek vol­tak. Az itt épített vízvezetékek a tűzoltóvíz tar­talékok képzésében is szerepet játszottak. Aquincumi tűzoltólaktanya Tűz esetén a kárterület izolálására is töreked­tek oly módon, hogy az égő ház közvetlen szomszédjában levő házak tetejére bőröket és vásznat terítettek, amelyet vízzel lo­csoltak abból a célból, hogy a tetőt a röptűz ne gyújtsa fel. Összegezve. A római kor emberének a tűzmegelőzést szolgáló igyekezete - szerény természettudományos ismerettel a háttérben - tudatos tevékeny­ség, amely szervezetten történik, ugyanakkor a megelőző tűzrendészet épít­kezésekkel, tűzveszélyes üzemek létesítésével, működtetésével kapcsolatos elemeit is alkalmazzák a gyakorlatban. A tűzmegelőzés szabályozásának (írá­sos, és/vagy szóbeli) rendszere működik. A víztárolás előírás. Az aktív tűzme­gelőzésben a veszélyeztetett környezet izolálása elemi szinten megvalósul. Tűzmegelőzési kultúra Európában és Magyarországon a népvándorlás korában Az i.sz. 4-7. évszázadi u.n. nagy népvándorlás idején a Római Birodalomban honos tűzvédelmi rend is feledésbe merült, mert az egymást követő és felváltó népfajok harca öt század alatt feldúlta, elpusztította azt a csekély civilizációt, ame­lyet a rómaiak több évszázados igyekezettel alkottak. Az ide-oda vándorló törzsek télen nádból, sásból, fából készült silány házakban, nyáron sátrakban laktak. Egy-egy pihenőhelyen a sátrakat nagy távolságra helyez­ték el egymástól. A nagy térközök miatt az egyik építmény tüze nem terjedt át a

Next

/
Oldalképek
Tartalom