Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)

Galambos Éva: MINÁROVICS MESÉLŐ MÚZEUMA - BESZÉLGETÉS A MÚZEMALAPÍTÓVAL

a múzeumba, hogy érdekel-e. Ha valamiért érdekes volt számomra, akkor - ha tudtam - megvettem tőle, ha nem, akkor cserébe másik érmet ajánlottam érte, amelyből több is volt. Ugyanis ha például valamiért változott egy tűzbiztonsági érem, és már nem volt szükség rájuk - ez igen tetemes mennyiség volt -, akkor egy kontingenst begyűjtöttem belőle a múzeumnak, az volt a csereanyag. Ez így nagyszerűen működött, mivel amit én továbbadtam, azt a többi gyűjtő tudta tovább cserélni. Az éremgyűjtők aukcióira nem tudtam eljárni, nyilván nem tudtam mindenhol ott lenni, ezért oda jó szemű embereket küldtem ki. Hasonlóképp került a múzeum tulajdonába az addig Pécsi Sándor birtokolta Flórián szobor. A Pénzcsinálók című filmben ő volt a tűzoltóparancsnok, aztán olyan jó kapcsolatba kerültünk, hogy bátran „letolhattam" a filmbéli mulasztásáért, amikor is a mászóöu lógó zárkapoccsal volt a derekán. Ilyet tűzoltó nem csinál! Szóval az évek során ilyen és hasonló ismeretségek adódtak. Más művészemberekkel is összekerültem, akik sokat segítettek nekem a múzeum dolgaiban. Az érmek skáláját bővítendő indítottam egy országos gyűjtést, érkeztek is be szép számmal, de legtöbbször csak a szolgálati érmek kerültek elő. Abban viszont az volt az izgalmas, hogyha a verőtőke megkopott - hiába volt acélból -, akkor újat csináltak és így előfordult, hogy azon már egy babérlevéllel kevesebb volt. És az már egy másik érem volt! Nagyon megszerettem az érmegyűjtést, bele lehetett mélyedni, sokat olvastam is ezekről a dolgokról. Arra is figyeltem, ha kitüntettek valakit, a kapott éremből kértem egy-egy másodpéldányt. Göncz Árpád küldött is készséggel,