Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)

Galambos Éva: MINÁROVICS MESÉLŐ MÚZEUMA - BESZÉLGETÉS A MÚZEMALAPÍTÓVAL

legutóbb sajnos már alig voltunk, hiába, ko­pik a gárda. A tűzoltókkal úgy voltunk, mint egy nagy család. Mint fiatal tűzoltó alhadnagy kimentem községi tűzoltókat ellenőrizni, hát úgy fogadtak, hogy a parancsnok szin­te futott elém, és jelentkezett a hatvan éves ember egy taknyos alhadnagynak. Előmen­tem, hogy ezt ne csinálja. Aztán volt olyan, hogy a vezérőrnagyhoz jött a jelentés, hogy ezt és ezt a tűzoltótisztet ne küldjék ki töb­bet ellenőrizni, mert megsértette a testüle­tet: Nem ivott meg egy korty bort sem. Hát ilyen volt a mi kapcsolatunk! Nyugdíjazá­som után évekig vezettem a belügyi nyug­díjas egyesület tűzoltó tagozatát, jókat ki­rándultunk, sok helyen jártunk. Amikor Vörsön, vidéki kiállítóhelyünk jubileumi ünnepségét tartották, meghívtuk még a kö­zelben állomásozó amerikaiakat is. Hogy vezetett az út tiszti iskolából a múzeumhoz? Amikor elvégeztem a tiszti iskolát, még létezett az Országos Tűzoltó Főparancs­nokság, Bodai Antal vezérőrnagy volt a fő­parancsnok, odakerültem a műszaki osztály­ra Regőlyi Győző okleveles mérnök keze alá. O vezetett be a tűzoltó bürokráciába, mert bizony akkor még az volt a legjobb dol­gozó, aki a legtöbb aktát gyártotta. Feladataink közé tartozott a rádióállomá­sok tűzrendészetének folyamatos vizsgálata és mivel a Regőlyit jelölték ki erre a feladat­ra, ő vitt magával engem is mindenhová, mint afféle ifjoncot. Aztán később a műszaki osztályon szelektálódtak a feladatok: voltam újítási megbízott, ami azt jelentette, hogy Magyarország tűzoltó vonatkozású újításaival kapcsolatos teendőket kellett intéztem. Eb­ben az időben jelentek meg az újítókról szó­ló első írásaim a Tűzoltó Újságban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom