Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

nyezi, azaz a pontatlan helymegjelölés nem okozzon a kivonuló tűzoltóságnak időveszteséget. - A kiterjedés jelzése a tűzzel arányos tűzoltó kapacitás riasztását teszi lehetővé. - A tűz jellegének közlése a tűz támadásához legmegfelelőbb tűzoltóanyag, és tűzoltószer kiválasztását könnyíti meg. Az I. világháborút megelőzően tulajdonképpen kialakult a tűzjelzés - szabályzatokban, utasításokban elrendelt, a gyakorlatban is funkcionáló - a korábbinál korszerűbb, sok elemében megújított rendszere. Az elektronikai eszközök - telefon, távíró, villanycsengő, elektromos sziréna, stb. alkalmazása, a technikai fejlesztések a tűzjelzést lényegesen egyszerűsödött, a tűzoltószerek mobilabbak lettek, a kommunikáció is a korszerűsödés „útját járja". A technikai fejlődés eredményeként főleg a nagyobb városokban új tűzjelző-berendezések kerülnek alkalmazásra, de sok helyen - főleg vidéken - még jó ideig megmaradnak a régi megoldások, eszközök. így a torony-figyelő szolgálat az aratás időszakában, harang-félreverés, jelző zászlók, lámpák, a tűzilárma eszközei: a kézi sziréna, gőzsíp, stb. A települések tűzjelzési módszerei és megoldásai közötti nagy különbség abból adódik, hogy a pénzügyi lehetőségek nagyon korlátozottak, az állami szerepvállalás - központi anyagi támogatás - szinte nem is létezik. Mindent az önkormányzatoknak kell megoldani, így a tehetősebb települések többet, a szegények kevesebbet tudnak a tűzvédelemre fordítani. A két világháború között a magyar tűzoltóságot is eléggé sújtotta a vesztes háború utáni dekonjunktúra, később a világgazdasági-válság. Sőt ebből a helyzetből kivezető úton megjelennek egy újabb háború viharfelhői is. A remélt fellendülés ugyan megkezdődik, de a szellemi és anyagi erőket egy új területre - a lég- és gázvédelem megszervezésére, egy hatékony légoltalmi rendszer létrehozására kell összpontosítani. A tűzoltóságra a polgári légvédelemben jelentős szerep hárul a következők miatt. A települések, ipartelepek, közlekedési csomópontok, gazdasági, katonai, és egyéb objektumok elleni bombatámadás során a rombolással óhatatlanul eggyüttjáró, valamint a légitámadás során a gyújtóbombák által keltett - azaz szándékos - tüzek megfékezése értelemszerűen a tűzoltóság feladata. A légitámadás során keletkezett tüzek száma, és méretei kiszámíthatatlanok. Példaként egy bombázórepülő-raj (4 db repülőgép) támadása több tüzet okozhat, amelyet jelentős tűzoltóerő csak nagy erőfeszítéssel tud megfékezni, az eredményes tűzoltáshoz a lakosság köréből kikerülő „házi tűzoltók" is kellenek, akiknek a kiképzése, felszerelésének az ellenőrzése a hivatásos, illetve önkéntes tűzoltóság feladata. A helyzetet még bonyolíthatja, ha a bomba- és gáztámadásra egyidejűleg kerül sor, akkor ugyanis a tűzoltásban résztvevők csak gázálarcban végezhetik feladataikat. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a rombolt területen nem egyszerű feladat sem a tűzfészek megközelítése, sem az élőerő mentése. A bombatámadást követő tűzveszély megelőzése, a tűz terjedésének megakadályozása, a tűz eloltása a tűzrendészetre jelentős feladatokat hárít, ezért a légol-