Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Minárovics János: EGY KIÁLLÍTÁS ÜRÜGYÉN. A Köhler Tűzoltószergyár emlékére 1904-2004

1904-ben rendezett „Internacionális szakkiállítás "-on a kiállítás hivatalos katalógusában 57-ként szereplő Köhler István tűzoltószer-gyáros ( Budapest, Kőbánya, Városi Iroda Erzsébet krt. 32. ) a következőket állította ki: „A tűz allegóriája" domborművek és mellszobrok, régi fecskendők szerkezetek és szerek s gyűjteménye, tanszerek, metszetrajzok, tűzoltó irodalmi termékek, fényképek a Párisi áruház égéséről, képek és maradványok, színházi záporeső -készülék és füstelvezető modellekben, különböző tűzoltófecskendők, szerek és eszközök. Újdonságok: benzinmotoros fecskendő lófogatra, gőzfecskendő forcsöves kazánnal, petróleumfűtésre, vészvonatok, egyéni felszerelések és különféle felszerelési tárgyak, védfátyolos szabadalmazott sugárcső, országos egységes tömlőcsavar acélminta (etalon), tűzoltólétrák, gróf Széchenyi Ödön- féle petróleumfáklya és különféle vízemelő szivattyúk. Köhler fia, az ifjabbik Köhler István gépészmérnöknek tanult és 1914-től már atyja támogatásával ő vezette a céget. Az I. világháború átvészelése után sikerült üzemét modern gépekkel ellátnia és a gyártmányok egységesítésével lehetségessé vált kisebb szériák gyártásával - 1930 végéig - rentábilissá tette a gyárat. Idős Köhler István megbecsült személyisége volt kora tűzoltóságának. A Budapesti Önkéntes Tűzoltótestület szivattyúmestere volt éveken át. Számos önkéntes tűzoltóság tiszteletbeli parancsnokának választotta. Mint szakíró is jeleskedett és amíg módjában állt bőkezű szponzora volt a tűzoltóügynek. Gyártmányai jó minősége révén a forgalmazott mennyiség alapján is az első helyre került a gyár. Fő termékük a különböző tűzoltófecskendők voltak, de készítettek vizes lajtokat, tűzoltószerkocsikat, tűzoltólétrákat, és mentőkocsikat. Gyártottak benzinmeghajtású fecskendőket is, de ezekbe más gyártók motorjait építették be. A rekordforgalmat 1926-ban sikerült elérniük 450.000 pengő értékben. Ezután a forgalom visszaesett (1930-ban például 240.000 pengőre) és mivel vevőik zöme 1-5 évi részletfizetésre vásárolt a cég állandó tőkehiánnyal küzdött. A nehéz gazdasági helyzet következtében 1931ben úgy szólván semmiféle megrendelést nem kaptak. Az egyre nagyobb teret hódító motoros fecskendők mellett a kézi működtetésűek gyártása mindinkább háttérbe szorult. A hazai tűzoltószer gyártók közül, aki időben nem váltott át a kismotor fecskendők gyártására az lemaradt a versenyben és amikor 1934-ben a MA VAG piacra dobta 400 l/perces kismotorfecskendőjét még kevesebben bírták a versenyt. (1935-ben a tíz évvel korábbi 8 gyárból csak 4 foglalkozott tűzoltószer gyártással, azok is nagyon lecsökkentett munkáslétszámmal és munkaidővel dolgoztak.) A Köhler-féle gyár átvészelte a nehéz éveket. A X. kerület Korponai út 20. sz. alatti üzemet 1949. december 28-án államosították. Ifjú Köhler István ettől kezdve gépészmérnökként különböző gyáraknál dolgozott. Az aranydiplomás gépészmérnököt 1972. szeptember 22-én érte a halál. Köhlerék sokat tettek a tűzoltóságok korszerű technikai felszerelésekkel történő ellátása érdekében és sokat tettek a tűzoltótechnika múltjának megőrzéséért is. Nem rajtuk múlott, hogy a sokszor nagy áldozatok árán megszerzett gólyanyakú fecskendők, avagy a világ első tűzoltói gyakorlatban bevált gépjárműfecskendője nem maradt ránk.