Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

- 13. ... Tűz jelzése esetéin egy font dénár a jutalmuk. ..." 1626-tól az utcákba is rendeltek ki tűzőröket. A „feszes" toronyőri szolgálat ellenére az 1676-os tűzvészben a tűztorony is elpusztult, 1681-ben magasabbra építették, így onnan az egész várost be lehetett látni. A toronyőri feladatoknak és a zenei kötelezettségeknek nem lehetett egyidejűleg maradéktalanul eleget tenni ezért 1745-től a toronyőri szolgálatot külön személyzet látta el. 1859-ben a soproni városi elöljáróság előírta, hogy tűz észlelésekor a tűzharanggal való kongatások száma tudassa a lakossággal, hogy a veszedelem melyik városrészben van, a tűzharang kongatásának gyorsabb vagy lassabb ütemével a tűz éledését, vagy lohadását. A különféle színű zászlók (fehér, zöld, piros), és másmás színű lámpák a tűz távolságára utaljanak

9

. A tűzriadó kihirdetés, a tűzhöz vonulás rendje lényegesen nem változott meg. A tűzoltásban résztvevők közötti információ legfőbb eszköze az élőbeszéd, szükség esetén fény és hangjelek közvetítik a szükséges információt az emberek között. Évszázadokon keresztül a céhekbe tömörült iparosok - a helyi tűzszabályrendeletekkel kötelezett - szervezett egységként vettek részt a tűzoltásban. Az iskolavárosokban, ahol volt kollégium a diákság a templom harangjának félreverésekor szervezetten indult a „küzdelembe". így volt ez Debrecenben is. Az őrködő diák (vigil) az iskola nyugati sarkán levő toronyban foglalt helyet, onnan figyelte a kollégium létesítményeit és a várost. Az András templom Rákóczi-harangjának félreverésekor a kollégium harangját ő is megkongatta. Nyugvás idején a „deák vigil" „Incendium ad arma!" kiáltással "Sopronban a toronyőri szolgálatot a II. világháború után egészen 1955-ig fenntartották, az őrök megfigyelést az aratás időszakában folytattak korlátozott feladatkörrel. 8. ábra: A debreceni diáktűzoltók vonulása tűzhöz