Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

- Információszerzés. Eseményekre, tényekre vonatkozó - elsődlegesen látás, hallás, szaglás útján, másodlagosan az észlelt adatok feldolgozásából, jelenségek, vagy cselekvések elemzéséből kikövetkeztetett új - adatokhoz való hozzájutás folyamata. - Információközlés. Egy adott eseménnyel (vagy rokon eseményekkel, jelenségekkel) összefüggő, az információs rendszeren zajló hír-, és adatfolyam (tájékoztatás, jelentések, utasítások, tények közlése, stb.) abból a célból, hogy a vele (velük) kapcsolatos határozatlanság, bizonytalanság megszűnjön, az események (jelenségek) befolyásolására az arra hivatott szervnek lehetősége legyen. - Kommunikáció. Információk közlése, átvitele különböző jelrendszerek, közvetítő rendszerek (élőbeszéd, rádió, tv, stb.) segítségével. Tágabb értelemben az összes élőlény (nemcsak az ember) közötti informácóáramlás, szűkebb értelemben a társadalomban - az emberek között - zajló információcsere. A tűzoltói gyakorlatban a kommunikáció a tűz megfékezésében résztvevők közötti információáramlás és információcsere, abból a célból, hogy egységes irányítás alatt végezzék feladataikat, a veszélyhelyzeteket elkerüljék, a bekövetkezett változásokról értesüljenek, stb., a közvetítőeszköz itt is az élőbeszéd, a rádió, és egyéb eszközök. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy az emberiség a tűz elleni hosszú küzdelemben miként, milyen eszközök alkalmazásával oldotta meg az információszerzés, az információtovábbítás, a kommunikáció feladatait. A TŰZZEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓSZERZÉS, INFORMÁCIÓKÖZLÉS, ÉS KOMMUNIKÁCIÓ FEJLŐDÉSE Az ártó tűz elleni több évezredes küzdelemhez kapcsolódó információszerzésben, információközlésben, és kommunikációban, mint emberi tevékenységben koronként - a sok azonosság mellett - számtalan eltérés is megjelenik. A változások ennek a tevékenységnek egyre célirányosabb megoldását, az eredményesebb harc érdekében újabb és újabb technikai eszközök alkalmazását jelentik. A tűzvédelem egész történetének vizsgálata lehetőséget ad a fejlődés tendenciájának bemutatására. Az írásmű a fejlődési folyamatot egy sajátos felosztási rend szerint taglalja. A mondanivalót az emberi megismerés, az embernek az ártó (pusztító, nem kívánt) tűz elleni fellépésének célirányossága, és ebbéli gyakorlati tevékenysége hasznosságának, eredményességének tükrében fejti ki. Az emberiség történelmi útján elődeink a folyamatosan bővülő természettudományos ismeretei, a korszerűsödő technikai eszközök birtokában mind eredményesebben oldották meg a tűz észlelésének feladatát, tökéletesítették, és egyre tudatosabban szervezték meg az információszerzés és közlés folyamatát, ezek eredményeként a tűz elleni fellépés egyre szakszerűbbé vált. Azt azonban el kell ismerni, hogy elődeink a legjobb szándékuk mellett sem tudták a technikai fejlettség adott szintjének korlátait átlépni, így a tűzvédelem területén sem előzhették meg korukat.