Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Szabó Károly: PÉCS TŰZ ELLENI VÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE 1918-1948-IG, AZ ÁLLAMI TŰZOLTÓSÁG MEGALAKULÁSÁIG

A mentőszolgálat átszervezése ügyében a központi szakszervezet a belügyminiszterhez és a népjóléti miniszterhez memorandumot intézett. A tüzoltószerek pótlására kölcsönt nem adtak, így a tűzoltóság támogatása teljesen elmaradt. A tagdíj összegének megállapítására létrehozott bizottság azt javasolta, hogy azt egységesen három forintban állapítsák meg. Ezt többen vitatták, mert szerintük az a helye, ha valaki több fizetést kap az nagyobb összegű tagdíjat fizessen. Ezek után a tagdíjakat fizetési kategóriák szerint hat-négy és három forintban állapították meg. Dr. Sík ezredes közölte a választmánnyal, hogy a községek tűzrendészete borzalmas állapotban van, az önkéntes tűzoltóságok működése alig-alig észlelhető. Véleménye szerint a működés megindulása vidéken akkor nem is várható, amikor a központi szakszervezet tagjaitól egy forintos tagsági díjat követel annak ellenére, hogy a vidéki tűzoltók fizetés nem kapnak. A ruházat-és lábbeli ellátás területén javulás következett be, mer t agyárak 1946 végén már dolgoztak és a központi gazdasági hivatal, melynek célja a tűzoltóság lábbelik-és ruhaellátása volt ugyancsak működött. (374) Az országos szakszervezeti választmány 1947-ben is foglalkozott a közmunkaváltság ügyével. Voltak tűzoltóságok az országban, ahol közmunka váltságot nem fizettek, ezeknél kiderült, hogy annak kifizetését a munkaadó átvállalta. Tekintettel arra, hogy kétféle munka váltság volt, éspedig természetbeni szolgáltatás, valamint készpénzfizetés a pécsi hivatásos tűzoltókat a fizetésre kötelezték, az önkéntes tűzoltói szolgálatot vállalók is csak természetbeni szolgáltatás alól mentesültek. A Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesületét ( WOME ) a népjóléti miniszter jelentékeny összeggel támogatta. Ahol a WOME a mentőszolgálatot tűzoltókkal látta el, ott a tűzoltók azért tiszteletdíjat kaptak, más helyeken például Pécsett is , ahol a mentőszolgálat a közület kezelésében volt, a tűzoltók a mentőszolgálat ellátásáért díjazást nem kaptak. A tűzoltóság államosítása már 1947 elején napirenden volt. Dr. Sík ezredes nem támogatta az államosítás gondolatát, mert az általa tapasztalt jelek szerint az újjáépítés csak ott virágzott, ahol az autonómia megmaradt. A tűzoltóság központi irányításának hiánya ( főparancsnok még nem volt ) a tűzoltóság hátrányára szolgált. A kinevezés körül a belügyminisztériumban viták voltak, ezért az országos választmány elnöke májusig türelmi időt kért. A tűzkár elleni biztosítás államosítása is szóba került. A lábbeli ellátás úgy módosult, hogy csak alapanyagot utaltak ki, amit a helyi kisiparosok is örömmel fogadtak. A fizetési tervezettel nem foglalkoztak, mert előbb a vonatkozó szabályrendeletet kellett megoldani, hiszen még a tűzoltók besorolása sem történt meg, ezért pótilletmények felvetésével sem foglalkoztak. A szakszervezeti központ megkapta a szövetkezeti iparengedélyt, hogy a tűzoltóságot minden szükségessel ellássa.