Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

pasianus császár kezdett építeni és amit Titus uralkodása alatt i.sz. 80-ban fejeztek be és amiben 50.000 néző számára volt hely- a vesztaszüzeknek külön páholyuk volt közvetlen a császári páholy mellett. Megsértésükért halálbüntetés járt. A Vesta ábrázolások ritkák, érméken mindig fátyolt visel. A vesztaszűzek ruházata különleges volt, ruhájuk tisztafehér, hajukat diadém alakú párta szorította össze, az áldozásnál fehér fátyolba burkolóztak. Rendszeres tevékenységük közé tartozott a naponkénti ima a nép jólétéért. Különleges ünnepi cselekményük volt minden év március elsején babérágakkal díszíteni templomukat -és mint említettem- a szent tüz megújítása, április 21-én -Pales ünnepén- Róma alapítása napján pedig az áldozat bemutatása (az áldozat bemutatása után széna és szalma tüzeket égettek). A Néró császár nevéhez fűződött nagy tűzvész (64 június 19-28 között) során leégett a Vesta-templom is, amit azután Vespasianus császár állíttatott helyre. A vesztaszűzek intézményét i.sz. 382-ben Gratianus -az első olyan császár aki nem volt pontifex maximus- szüntette meg azáltal, hogy elkobozta javaikat. A rómaiaknál általános szokás szerint a szentélyeken kívül a szabadban mutatták be égő áldozatukat az istenségeknek. Africa proconsularis egykori területén (megfelel a mai Tunézia területének) 1955-ben ástak ki egy mozaikokkal gazdagon díszített római házat. Az egyik mozaik képe vadászatra készülőket mutat, a jelenet középponjában áll az oltár, amin a vadászat védőisteneinek felajánlott adományokat elemésztő tűz ég. Ünnepi szertartásoknál a cirkuszi műsort is áldozat bemutatása előzte meg, az aréna melletti oltár lángjára bronz kancsóból locsolták a bort. Oltár égő áldozattal. Mozaik kép. (Tunisz, Bardo Nemzeti Múzeum.)