Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

elvette az emberektől gyermekeiket és vagyonukat. A Baál kultusz végnapjainak ismertetése előtt tekintsük át az őszsidóság vallási szokásait is. Az i.e. második évezred végén a Fölközi tenger keleti partvidékén állattenyésztő zsidó törzsek megalapították első államaikat, Izraelt és Júdeát. Miként az összes ókori népeknél, úgy náluk is megvolt a növény és állat kultusz. Az istent bika képében imádták és a tiszteletére állították fel az aranyborjú szobrát. A zsidók hittek a folyamistenekben, Sámson napistenben és a béketeremtő Él-Elion istenben is. Az ókori zsidó vallásban az áldozatok két csoportját különböztethetjük meg: a véres és a vérontás nélküli áldozatot. A véres áldozathoz csak fiatal hibátlan állatot volt szabad felhasználni. Az egészen elégő áldozat -hitük szerint- tűzzé és füstté vallva mindenestül az istenhez szállt. Egyéb véres áldozatnál csak egyes részeket égettek el az oltáron, még az el nem égett részeken osztozott a papság és az áldozatot bemutató, az állatot szolgáltató személy. Mózes III. könyve részletesen szabályozta, hogy mit áldozzanak a pap segítségével az oltáron (pl. lisztlángot olajjal leöntve) amely tűzáldozat kedves illatú az Úrnak, illetve szentséges áldozat az Úrnak tűzáldozatai között. A bűnért való áldozatok törvénye szerint: "És tegyen a pap a vérből (a tulok véréből) az Úr előtt a fűszerekből való füstölő oltár szarvaira, amely ott van a gyülekezet sátrában; a tulok vérét pedig mind öntse az egészen égő áldozat oltárának aljára, amely a gyülekezet sátorának nyilasánál van..." A nagy ünnepekről így intézkedik: "Az első hónap tizedik napján az Úr kovásztalan kenyerének ünnepén... hét napon át tűzáldozatot áldozzanak az Úrnak... Aratási ünnepen -kéve lóbálás napján- egy ép esztendős bárányt áldozzatok az Úrnak egészen égő áldozatul. Pünkösdkor 7 bárányt, 1 tulkot, 2 kost egészen égő áldozatul... kedves illatú tűzáldozat az Úrnak stb. Négyszarvú égőáldozati - oltár Megiddóból. Jól illusztrálja a bibliában gyakran előforduló "az oltár szarva" kifejezést. Azt, hogy milyen volt maga az égőáldozati oltár ismerteti Mózes II. könyve: "És csináld az oltárt sittimfából, öt sing a hossza és öt sing a szélessége, négyszegű legyen az oltár, és magassága három sing. 9 7