Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

művésze menekült meg a pusztulástól. Ardzsuna megkegyelmezett neki, s a földöntúli mester Ígéretet tett, hogy busásan meghálálja a jótettet. Agni befejezte lakomáját, jóllakottan vett búcsút segítőtársaitól és eltűnt mint a kilobbanó láng..." A védai vallás fejlődésével Agni mindenekelőtt az oltártűzben jelenik meg, s mivel az áldozat biztosítja a hívők életét és jólétét Agni az "áldozat megevője"-ként az összes többi istenség képviselőjévé lép elő. Az áldozat kezdetben a szabadban, vagy nyitott csarnokok védő födele alatt felállított oltárokon folyt. Az ősi szertartást a bráhmana papok -véda himnuszok és rituális szövegek kíséretében- végezték. A színhely -a mahávédi- előírt méretek szerint elkerített térség a négy világtájhoz igazodik. Az agyag és a kőoltárok alakja változó aszerint, hogy melyik istenségnek szánták az áldozatot és mindegyiknek előírásos helye volt a mahávédiben. A tűzáldozattal járó szertartás nem kívánta meg nagy gyülekezet jelenlétét, azon a papon kívül csak az áldozat felajánlója és családja vett részt. Az áldozati ajándékokat -a termelő munka eredményeit, vajat, gabonaféléket stb. -az istenek képviseletében azután Agni emésztette meg az oltárokon. A hindu felfogás szerint Agni az egész mindenségben munkál pl. úgy mint hő. Három lábbal, hét karral, hét nyelvvel, vörös színben koson nyargalva ábrázolják. A kos asztrális szimbolizmusra utal. A Kos jegye a "tüzes" elem legnyilvánvalóbb kifejezője, mivel a zodiákus jegyek sorában az első helyen áll. A védák mítosza szerint Agni, a szent Tüz-barlangban rejtőzött, ahonnan Matarisvan azért kényszerítette ki, hogy Hanonnal, az első emberrel, vagy Bhriguval, a szacerdot család hasonló nevű ősapjával megismertesse. (A villám alakban földre jött Agni ugyanis megunta a földi életet, elbujdosott és elrejtőzött. Ez időtől fogva mindig előtudták Agnit varázsolni két száraz fa összedörzsölésével.) (Maga a Prométheusz-legenda is védai eredetre vezethető vissza. Az a körülmény, hogy ő a tüzet az Olymposzon kereste a régi brahmanok által a tüz előállítására használt eljárásra emlékeztet. A tűz előállítására szolgáló fadarab neve matha, illetve pramatha volt. A nyelvészek szerint a pra szótag az erőszakos elragadás gondolatát fűzi a mathnami vagy mathami igének a matha tövéhez. Pramathától Pramathyusig, amivé a tüz felfedezőjének neve fejlődött, az átmenet könnyű, csak egy lépésre van szükség ahhoz, hogy az indusok Pramathyusából a görögöknél Prométheusz legyen.) A tűzgyújtó botra -azaz pramathára- marhabőrből hasított szíjat erősítettek, illetve csavartak annak felső részére. Segítségével a brahmanok a botot váltakozva jobbrólbalra és balról-jobbra pörgették. A forgómozgás két, keresztalakban bronz szögekkel rögzített fadarabnak, az úgynevezett Araninak vagy szvasztikának kis üregében ment végbe. A kettő együttes dörzsölése hozta létre Agnit. A tűzgyújtás ezen módja a természet fiait a nemzésre emlékeztette, legalábbis erre kell gondolnunk abból, hogy a Rigvéda egyik himnuszában Pramathát nemzőszervként ábrázolják, megadják az Arámi méreteit és azt a helyet, ahová a Pramathát helyezni kell annak érdekében, hogy a kívánt eredményt -a tűzgerjesztést- elérhessék.