Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Időszámításunk előtt mintegy másfélezer évre kell visszanyúlnunk India történelmében ahhoz, hogy Agninak -a tüz istenének- legkorábbi adataival találkozzunk. Akkoriban az északnyugatról jött árja hódítók leigázták India őslakóit. Nekik is -a görökéhez hasonlóan- megszemélyesített természeti erőket fejeztek ki az isteneik. A harminc főistenből álló isteni pantheon tagjai között a legtöbb hódolat Agnit illeti meg. O a tűz istene, akit a védikus mitológia szerint csak Indra (az istenek királya) előz meg a rangsorban. Az "áldozatok papja"-ként tekintik, ő a hírvivő az emberek és az istenek között. Megjelenik a tűzben, a villámban és a napban. Kétarcú lény, jó és gonosz egyben. A nyolc világtáj istenőreinek egyike. A Rigvéda legtöbb himnusza őt dicsőíti. Mindez arról tanúskodik, hogy Agni az indoárják legjeletékenyebb istene volt. Már akkor megszülethetett képzeletben, amikor a nyugati és keleti árja ág szétvált. A nyugat-ázsiai Boghazköiben találtak ugyanis egy olyan ékírásos kőtáblát, amelynek korát i.e. 1400 körülire tették. A kőtábla egy hettita királynak a mittani néppel kötött békeszerződését tartalmazza és mittani nyelven a főbb védai istenségnek neveit is felsorolja, Agniét azonban nem. Minden bizonnyal az indoárják letelepedésével jutott előtérbe a házitűzhely isteneként. Ugyanakkor a mindent perzselő hőnek-tüznek is az ura; a nap heve, a száraz fűben rohanvást terjededő s legelőpusztító futótűz is Agni. O lobog a villámgyújtotta erdőégésben is. A Mahábhárata -az egymagában 200.000 verssoros -a világirodalom klasszikusai közé tartozó ősi indiai eposz- eleven erővel ábrázol egy erdőtüzet is. A vonatkozó rész Baktay Ervin fordításában így hangzik: "Krisna sokáig időzött Indrapraszthában és gyakran indult vadászatra Ardzsunával, akihez őszinte szeretet és barátság fűzte. Egy napon éppen a Khándava erdő közelében űzték a gyors lábú gazellát, amidőn egy agg brahman lépett eléjük. A vitézek tiszteletteljesen emelték arcuk elé összetett kezüket, hogy az öreg papot üdvözöljék, mire ez így szólott: -Nemes harcosok, segítségeteket kérem: éhes vagyok, juttassatok az eledelhez, amelyet megkívántam. A vadászok ismerték aksatriják kötelességét, Ígéretet tettek a bráhmannak, hogy készen állnak szolgálatára. Ekkor a brahman eltűnt és Agni, a Tűzisten állt az ámuló harcosok előtt. Haja és szakálla tüzlángként lobogott, hatalmas alakjából parázsló fény áradt. -Vitéz daliák -szólt az istenség- megígértétek, hogy segítségemre lesztek. Étvágyamat csupán a Khándava erdő csillapíthatja! -Legyen tiéd! -felete Ardzsuna és Krisna, hódolattal üdvözölve az istent. -De támogatásotokra van szükségem -felelte a lángoló-, mert Indra utamat állja esőfelhőinek vizével, valahányszor hozzálátok, hogy az erdőt fölemésszem. Az erdő istenei is ellenem szegülnek, s elősegítik, hogy az állatok elmeneküljenek perzselő lehelletem elől. Hogyan lakhassam jól így? Álljatok el az erdőt kétoldalt, és ne engedjétek menekülni a vadat; ez a kérésem , és teljesítését már előre megígérétek! Krisna válaszolt: -Örömmel segítünk neked, ó Agni, de ne feledd, hogy földi