Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

madár csőrével tüzet ütött ki. A király ennek a fának két ágát letörte és összedörzsölésük által tüzet hozott létre. A nagy újítások korában (az újkőkorból a bronzkorba vezető átmenet idején, az i.e. 3. évezred második felében) Szuj Lin-nek tulajdonították a tüz felfedezését. Külön istenei voltak a világot alkotó öt őselemnek, s az uralkodó házak egymásra következését kapcsolatba hozták velük, valamennyi dinasztia valamelyik elem ereje által uralkodott, ugyanúgy győzte le az előzőt, ahogyan eleme legyőzte az előző őselemet, így Csou -a tüz- ereje által győzött Jin, a fém fölött. A kínaiaknál az istenek tisztelete mindig a szabad ég alatt zajlott. Az égi isteneknek kerek oltár járt, amiken máglyákat emeltek az áldozatok elégetésére. Kína újkőkorában és a Három Dinasztia időszakában a tűznek nagy szerep jutott a jövendőmondók samanisztikus szertartásaiban. Az isteneknek feltett kérdéseiket csontra, teknőchéjra vagy kagylóra karcolták és tűzre tették. A hő hatására keletkezett repedésekből jósoltak. Ptah azt egyiptomiak nagy tűzistene Diodorosz azt mondja, hogy az egyiptomiak a tüzet nagy istennnek tartották és azt hitték, hogy Ptah (Hephaistos) hat leginkább közre a teremtmények nemzésében és teljes kifejlődésében. O volt Memphisz fő istene, a közművesek és művészek pártfogója. A tűznek jelentős szerepe volt a különböző egyiptomi kultuszokban. Maga az áldozati tüz is gyakran fordul elő a régi szövegekben és kultuszok ábrázolásaiban. Különböző hús,- étel,- növény- áldozatok elégetése mellett a tűz mint jelkép kettős arcolatú: lehet pusztító félelmetes elem, de lehet védelmet nyújtó és akár természetfelettinek hitt erők leküzdésére képes is. A legtöbb esetben azonban nem ez az oldala jelentkezik, hanem inkább mint világító elem mutatkozik meg a szertartásokban, a különböző felvonulásokban, nagy ünnepélyes kivilágításokban. A két elem, a tűz és a víz közti különbségtétel kiviláglik az egyiptomi elképzelésekben megjelenő tűzfolyam és a Ni lus ellentétes szerepében, a tüz által történő elpusztításról, illetve a Nílusba való fulladásról vallott sajátos nézetükben. Az egyiptomiak hite szerint a testnek a túlvilági életben is épségben kell maradnia, -ezért mumifikálják a holttesteket. A tűz mint megsemmisítő elem tehát az elképzelhető legnagyobb veszélytjelentette az elhunyt számára. A tűzfolyam még a keresztény, kopt időkig élő félelmetes elképzelésként élt Egyiptomban. A legritkábban -állami, vallási szempontból egyaránt kárhozatosnak vélt- igen nagy vétség esetében alkalmazott kegyetlen és a túlvilági életet is megsemmisítő büntetésként jelentkezik az elégetés.