Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

AZ ŐSMAGYAROK TŰZTISZTELETÉRŐL Amikor Géza nagyfejedelem 972-973-ban kiegyezett a Nyugattal és elindította a latin ritusú keresztény térítést Magyarországon, akkor egyúttal a pogány magyarok istenének, a pogány hitvilágnak a napja leáldozott. Ez azonban nem ment egyik napról a másikra és még napjainkban is élnek az ősidőkbe visszavetíthető népi szokások, hiedelmek. Köszönhető ez annak is, hogy a keresztény egyház bizonyos tekintetben engedményeket tett alkalmanként azért, hogy térítő munkáját megkönynyítse. Keresztény magyarázatokat adott régi pogány hiedelmekre. (Erre a legjobb péda az ősi Boldogasszony, vagy kisasszony megtétele Magyarország védasszonyának). Meghagyta a tüz tiszteletét is, melyet beillesztett a magyar katolikus egyház liturgiájába. Az egyház Nagyszombaton (korábban Nagycsütörtökön) ma is tűzszentelést tart. Ekkor a gyertyát, a feltámadt Krisztus jelképét a megszentelt tűz lángjaival gyújtják meg (Egykor a templom ajtaja előtt kővel tüzet ütöttek ki, ezzel fát gyújtottak meg, és a tüzet imádsággal megszentelték. A tavalyról maradt szentelt olajat ebben a tűzben elégették és a templomban lévő gyertyákat meggyújtották. Régente az is szokásban volt, hogy Nagyszombaton reggel minden tüzet kioltottak s a templomból a szentelt tűzből vittek a házakba új tüzet. Nagyszombat tulajdonképpen már a húsvéti örömünnep része, ami az esti tüzszenteléssel (mely VIII. századi pogány eredetű szokás) veszi kezdetét..A nyári napforduló pogány ünnep helyébe Keresztelő Szent János születésének (Június 24) ünnepe lépett, a tisztító, termékenyítő, gyógyító tüz meggyújtásával, a hozzá tartozó szertartással.Ezek a szokások a kereszténységben tovább éltek és mint emiitettem, liturgiájukba bekerült a tüzszentelés. Mit tudunk őseink tüztiszteletéről, tűzzel kapcsolatos hiedelmeiről a keresztény tanok elterjedése előtti időkből? A magyarokkal közös sorsú és eredetű népek -hunok, bolgárok, avarok- a sámánvallások, sámánhitek követői. Az őselemeket tisztelték. A VII. századi bizánci iró Theophülaktosz Szimokattész úgy mondja arról a nomád néptengerről, amelyből eleink is valók: "igen bolondul tisztelik vala a tüzet, becsülik a levegőt s a vizet és éneket mondanak a földnek..." A Krisztus utáni VI. században a tűztisztelő fehér-hunok az avesztai mágus vallást gyakorolták. Tudjuk azt, hogy a hiung-nu fejedelemnek különleges vallási tisztsége is volt, majdnem főpapi szerepet töltött be. Minden reggel, amikor kijött a sátrából mély meghajlással üdvözölte a Napot, este pedig ugyanúgy a holdat. Különleges szertartások alkalmával arccal mindig északnak fordult. A VI. században India 40 államában a fehér-hunok uralkodtak. Ebben az időben építették Mihiragula hún király megajánlásából az indiai híres, gvaliori, naptiszteletre szolgáló templomot.