Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

őrizte őseinek tiszteletét a régi kőbálványok iránt. Maguknak az inkáknak is voltak még ilyen kőbálványaik, de ezeket -mondták ők- már csupán csak azért tartották meg, mivel őseiktől megtanulták azok tiszteletét. A nacsézek templomában, melyben az örök tüz égett, bálványozott kő is volt, ami száznál több szarvasbőrbe volt göngyölve. Ebben a templomban az őrség folyton vigyázott az öröktüz fennmaradására. A néptörzs feje mindennap odament, hogy vallásbeli kötelességeinek eleget tegyen. Félig leborulva kiterjesztette karjait és imát mondott. Mindamellett, hogy a nacsézek kunyhói kerekek voltak, ez a templom derékszögű négyzet alakú volt. A színszerü épület oldalaira egy-egy sas volt illesztve; ismeretes, hogy az egész müveit óvilágban a sas volt a Nap szent madara. Az öröktüzet fenntartották a cuzco-i híres templomban is. Ez a templom mérhetetlen kincsekben bővelkedett és pazar pompával épült. Az öröktüz gondozását -miként Rómában úgy itt is- a Napnak szentelt szüzek végezték. Cuzcoban kétszáznál több ilyen szűz volt és nagyon feltűnő az a szokás, hogy Peruban is miként Rómában, elevenen eltemették közülök azokat, akik fogadalmukat megszegték. A mexikói templomokban, melyekben az öröktüzek égtek ugyancsak szüzek teljesítették az egyházi szolgálatot, de fogadalmuk rendszerint csak időleges volt. A peruiak az új tüzet a Naptól nyerték éspedig gyújtótükör segítségével. Az új tüzet a tavaszi napéjegyenlőség idején gyújtották fémtükörrel. A fénylő aranylemezből készített homorú tükröt felfedezésük előtt másfélezer évvel már alkalmazták. 1988-ban adták hírül a világnak azt, hogy egy XV, századból való áldozati kő feltárásán dolgoznak a régészek, amit akkoriban fedeztek fel Mexikóváros szivében a Tezcatlipoca szentély ásatásai során. A faragványok az azték Xiuhtecutli tüzistent ábrázolták. A "templomdomb-építők" (Temple mound builders) a Missisipi mentén nagy számban építettek moundokat. Ezek a csonkagúla alakú "isten trónusok" csoportosan állnak -negyvenet is találtak egy csoportban- amiknek a csúcsán fából épített templomok voltak. Ezek egyike sem maradt fönn, de egyes jelek arra utalnak, hogy bennük őrizték a papok a szent lángot, itt mutatkoztak meg a nép előtt és talán - akárcsak Mexikóban- embereket is áldoztak. Amerika népeinél nemcsak a múltban, hanem az újabb időkben is talákozunk a tüz tiszteletével. A tüzszentelést a katolikus papok pl. szentkarácsony hetének szombatján végzik. Kovával tüzet ütnek és ezzel a tűzzel a templomon kívül előkészített farakást meggyújtják. Az égő fa lángján azután külön erre a célra formált három ágban végződő gyertyát gyújtanak meg a három hegyén s a pap közben háromszor azt kiáltja, vagy énekli: "Lumen Christi !" Azután ezzel a háromágú gyertyával a templom többi gyertyáit és lámpáit is meggyújtják. A tűzzel történő megtisztítás szokását -a lángokon történő járást- Mexikó déli hegyvidékén csamula férfiak mostanság is gyakorolják. A karneváli szertartásokban a maja és keresztény hitelemek keverednek. Az ötnapos ünnepségeken, amit a parasztok passiónak neveznek, megszemélyesítik Krisztust, akit egyben a napisten-