Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Huehueteotl, az öreg tüzisten. A szobrot Cuicuilco-ban találták, készült i.e. 1000 körül. Az öreg tüzisten tiszteletére embereket is áldoztak. A papok körültáncoltak egy hatalmas tűzrakást úgy, hogy a szent ritus szerint a hátukon összekötözött foglyokat cipeltek. Az áldozatra szántakat már előbb elbódították szárított növényi porral. Erre a célra a bársonyka, vagy másnéven büdöske ( Tagetes patula) vadon élő -mexikóban őshonos- rokonának a Tagetes lucidus-nak narancsvörös virágát és átható illatú levelét használták. A XVI. századi nahua nyelvű Badianus-kódex szerint is (ez a kódex rajzokat és leírásokat tartalmaz a spanyol hódítás előtt már ismert és hasznosított mexikói növényekről) ennek a növénynek szárított porát érzéstelenítőként használták az emberáldozatoknál. A foglyok arcába fújták, akik állítólag elkábultak tőle és könnyebben viselték el szomorú sorsukat. Az összekötözött foglyokat egyenként dobták bele az izzó parázshalomba. Az áldozatok egy ideig ott kínlódtak, de ha hosszú ideig sem haltak meg, akkor könyörületből egy hosszú bottal kikotorták őket és meggyötört, összeégett testükből kitépték a szívüket, hogy véget vessenek szenvedésüknek. Az egész mexikói terület egyik legnagyobb méretű és legfontosabb romja Oaxacótól 11 km-re délnyugatra található. A spanyolok Monte Albán-nak nevezik s ez a zapoték és később a miszték nép hatalmas kihalt városa. Legteljesebb virágzása korszakát a régészek Monte Albán III A-nak és B-nek jelölik, ami nagyjából időszámításunkkal kezdődött és kb 1000 éven át tartott. Ebből a korszakból való az az 1960-as években felfedzett szobor is, amit a kutatók tüzistenként azonosítottak. A mexikói Frissel Múzeumban őrzött -idős férfira emlékeztető- szobor jellegzetes arca emlékeztet a Cuicuilcoból származó szoboréra. Bár keresztbe tett lábbal és térden