Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

III. rész Dokumentumok - Dr. Szabó Károly: A tűzrendészetre vonatkozó fontosabb jogszabályok és rendelkezések 1948-ig

okozta, hogy a tűzrendészet ügyében rendeleteket, intézkedéseket adott ki a harmadfokú, tehát legfőbb tűzrendeszeti hatóságnak nevezett belügyminisztériumon kívül a kereskedelemügyi-, vallás- és közoktatásügyi és földművelésügyi minisztérium is. A kuszaság másik oka az volt, hogy a felsorolt minisztériumok részéről kiadott rendelkezéseket senki nem gyűjtötte össze, hogy közkézre bocsássa. Ezért a rendeleteket alkalmazók csak azokról a rendeletekről szereztek tudomást, amit a tűzrendeszeti szakközegek vitába bocsátottak. Azonban a tűzrendeszeti szakközegek is sokszor értetlenül és tanácstalanul állhattak az egymásnak ellentmondó tűzrendeszeti rendelkezések kusza halmaza fölött. A 230.000/1925. BM sz. rendelet 20.§-a szerint, első fokú tűzrendeszeti hatóság pl. Pécsett a polgármester, másodfokú a tanács, harmadfokú a belügyminiszter volt. Az 1905. évi 3310 K. M. sz. r. és az ipartörvény alapján a tűzrendeszeti ügyekben az iparhatóság intézkedhetett. Ilyen ellentmondás több is volt pl. a kereskedelemügyi minisztérium részérői kiadott rendeletben, ilyen az 1910. évi 11.087 K. M. sz. rendelet, az 1911. évi 20.076 K. M. sz. rendelet, melyeknél a tűzrendeszeti ügyeket kizárólag az iparhatóság körébe utalják. Ugyanígy rendelkezett az 1907. évi 397.708 K. M. sz. döntvény. Ezek az ellentmondások még úgy-ahogy érthetők, de teljesen érthetetlen, hogy a belügyminisztérium által kiadott rendeletekben is tapasztalható egymásnak ellentmondó rendelkezés. Az 1919. évi 90.089 BM sz. rendelet és 1926. évi 162.475. BM. sz. rendelet ellentétben állt az 1925. évi 230.000 BM sz. rendelet és az 1886. évi XXII. tc. 53.888/1888 BM sz. rendelet színielőadások engedélyezésére, tűzbiztonsági felügyelet elrendelésére, mérgező, gyúló- és robbanóanyagok ellenőrzésére, stb.-re vonatkozó előírásaival. De így volt ez az építészrendészet és ezzel kapcsolatos tűzrendeszeti kihágási bíráskodás kérdésében és lehetne folytatni tovább. A tűzrendeszeti törvény ezt a bizonytalanságot, valóságos útvesztőt szüntette meg. Az 1936. évi X. tc. 65 éves küzdelem eredményeként lépett hatályba, végrehajtására a 180.000/1936. BM sz. rendeletet adták ki. A végrehajtási rendelet 8 részből tevődött össze. Az első rész az általános rendelkezéseket tartalmazta, a második rész pedig a szervezet kialakításával és működésével foglalkozott. A harmadik rész a megelőző tűzrendészettel, a negyedik rész a mentőtűzrendészetteí, az ötödik rész a felderítő tűzrendészettel, hatodik a büntető rendelkezésekkel, hetedik a hatályon kívül helyezett jogszabályokkal és a nyolcadik rész a hatálybalépéssel (1936. október 1.) foglalkozott. A jogszabály elkészítésénél figyelembe vették a külföldi tűzrendészettel foglalkozó jogszabályokat és átvették mindazt, ami a hazai viszonyoknak megfelelt. A 8 részből és 174.§-ból álló rendelet a tűzrendészet céljának megfelelően a megelőző-, mentő- és felderítő tűzvédelemről részletesen intézkedett és különös gondot fordított a tűzoltóság tagjainak szakszerű kiképzésére és működésének biztosítására. A hatóságok és szakértők azon igyekeztek, hogy a törvény végrehajtási rendelete minél jobban feleljen meg a követelményeknek. Kijelenthető, hogy ezt a törekvésüket siker koronázta, ennek egyik bizonyítéka, hogy a felsza-