Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

III. rész Dokumentumok - Dr. Szabó Károly: A tűzrendészetre vonatkozó fontosabb jogszabályok és rendelkezések 1948-ig

havonta egyszer, de szükség szerint többször is ki kell tisztítani. A kéményseprő feladatává tették, hogy tűzvész esetén a helyszínen megjelenjen, az oltásban segédkezzen és a tűzoltás vezetőjének a kéményekre, tüzelőberendezésekre szakszerű felvilágosításokat adjon. Amennyiben ennek valaki nem tett eleget, 50,-Ft-ig terjedő pénzbírsággal büntették. A tűzrendészet terén némi haladást jelentett az 53.888/1888. sz. BM rendelet, amely 35 éven át volt érvényben. Részletesen foglalkozott a megelőző tűzrendészettel, tűzoltási szabályokkal, tűzvész tartamára és eloltása utáni időszakra vonatkozó intézkedésekkel és a köztörvényhatósági felügyelettel is. A 34.§. előírta, hogy az alispán, polgármester és szolgabíró kötelesek a tűzrendészetet fejleszteni, és a nyilvántartásokról gondoskodni. A rendelet hosszú hatályban maradása ellenére, rendelkezéseit nem hajtották végre, az ellenőrzés hiánya miatt. Az 1889. évi 54.593. sz. BM rendelet értelmében a községek tűzoltószerszükségletét egyesítve és lehetőleg nyilvános pályázat útján kellett beszerezni. Ilyen ügyleteknél, ha a községek költségvetése biztosította, akkor váltóra nem volt szükség. A közigazgatási bíróságok 1899.:120 P. ex. 1898. sz. törvénye szerint az önkéntes tűzoltóságok beadványai bélyegmentesek voltak. Az 1900. évi 29.774. és 1901. évi 17.834. sz. belügyminiszteri rendelet meghatározta, hogy a tűzoltószerekbeli szükségletet lehetőleg hazai gyárakból szereztessék be. Az 1902. évi 83.860. sz. belügyminiszteri rendelet a tűzoltásnál használható, illetve használandó „egységes fecskendő" megállapításáról és beszerzéséről rendelkezett. Új fejlődési folyamat indult meg a megelőző tűzrendészet területén a 230.000/1925. sz. belügyminiszteri rendelet eredményeként, mert megoldotta a tűzrendeszeti felügyelet problémáját és az ellenőrzést a tűzrendeszeti felügyelőkre ruházta. A 254.300/1928. sz. belügyminiszteri rendelet új utat nyitott a tűzrendészet fejlődésében, mert új alapokra helyezte a tűzoltótisztek képzését, így biztosítva a szakszerű fejlődését. Ezt egészítették ki a hallgatók fegyelmi szabályzatát is magába foglaló, 249.793/1929. sz. és a vizsgarendről intézkedő 251.974/1929. sz. belügyminiszteri rendeletek. A megjelent rendeletek eredményeként fejlődésnek indult a tűzvédelem ügye és a magyar tűzoltóság. Nagy lendülettel és lelkes munkával igyekeztek behozni a mulasztásokat. Ennek a lelkes küzdelemnek köszönhető, hogy annyi sikertelen próbálkozás után, végre teljesült a tűzoltók régi vágya, mert megjelent az első tűzrendeszeti törvényük, az 1936.: X. tc. és annak végrehajtásaként a 180.000/1936. BM. sz. rendelet. A tűzrendészet ilyen magas szintű jogi szabályozásának igényét és szükségességét, már 1873-ban felvetette gr. Széchenyi Ödön. Dr. Lindner Gusztáv 1876-ban tűzrendeszeti törvénytervezetet készített, de nem fogadták el. Breuer Szilárd 1900-ban újra kidolgoz egy törvénytervezetet, majd egy újabb, 1907. évi sikertelen kísérletet tett. Végül 1936-ban megszületett az első tűzrendeszeti törvény, amely végre rendet teremtett a tűzrendeszeti rendelkezések útvesztőjében. A tűzrendeszeti szabályozásban kialakult anarchiát az