Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Tűzoltó érdemekért adományozott érmek

Tűzoltói érdemekért adományozott érmek Első rész - 1890-ig MINÁROVICS JÁNOS Tűzoltó érmeinkről Az önkéntes tűzoltóság intézményét már a rómaiak ismerték. Minden bizonnyal a tűzoltásban kitűnteket - miként a nagy haditettek elkövetőit - dicséretben, jutalomban részesítették. A torquatusok aranyláncot viseltek kitüntetésük látható jeleként. Aquincumban, ahol i.sz. második évszázadban fejlett önkéntes tűzoltó életről tanúskodnak kőfeliratok és egyéb leletek, találtak ugyan aranyláncokat is, de olyan adat, ami azt bizonyítaná, hogy tűzoltói érdemeket ilyennel is jutalmaztak volna, ez ideig nem került elő. Pannóniai kőfeliratokon a tűzoltói beosztások között szerepelnek a bisellariusok, azaz díszszékkel kitüntettek is. Magyarországon az első önkéntes tűzoltóság 1835-ben alakult és az önkéntes tűzoltó mozgalom az 1870-es években terebélyesedett ki. A tűzoltók önként vállalt feladatuk teljesítéséért nem vártak el ellenszolgáltatást. Közülük a tűz elleni harcban kitűnteket elsősorban a mások buzdítása végett mégis megjutalmazták s az elismerés látható jeleként éremmel is kitüntették. Ennek a szokásnak az eredete még a tűzoltóságok megalakulása előtti időkre nyúlik vissza. Kitüntetések a tűzoltóság megalakulása előtti időktől 1890-ig Királyi elismerés életmentésért 1830-ban Az első - igaz nem tűzoltásért, hanem életmentésért adományozott - kitüntetésre vonatkozó adatunk 1830ból ismeretes. E szerint Debrecenben az öreg Rakovszky Dániel főbírót, aki az 1830 évi nagy árvíznél a malomba szorult 11 embert - élete kockáztatásával - megmentette, bátor tettéért V. Ferdinánd király

1 (uralkodott 1835-1848) aranyláncon függő polgári nagy aranyéremmel tüntette ki. 1. kép. 1. kép