Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról

15. ábra. Elképzelt kiegészítés egy vízleeresztő bronz csapról. (Minárovics János rajza.) Az orgona fejlődési állomásai A technika története

49 az orgona fejlődésének időrendi sorrendjét így ismeri: Azok az ókori kis szerkezetek, amik alig voltak nagyobbak mint egy duda. Igazi pályafutása egy olyan szerkezet megjelenésével kezdődött, amely egy vagy két bőrfújtatóval volt fújtatható. Ez a forma adott helyet az úgynevezett víziorgonának. A zene története szerint: i.e. 100: Hídraulisz vagy víziorgona a Római Birodalomban. 750: a víziorgona helyét a széllel működő orgona foglalja el. 1100: a portativ (hordozható kézi fújtatós) orgona feltalálása.

50 Természetesnek tarthatjuk, hogy a különböző fejlettségi fokú orgonák egy ideig egymás mellett használatban voltak. A régebbi, kezdetlegesebb bőrfújtatósokat fokozatosan váltották fel a modernebb víziorgonák. Ezek azonban ugyancsak többfélék voltak, amelyeket, ha megvizsgáljuk azokat az ábrázolásokat, amelyeket Nagy Lajos igen lelkiismeretesen összegyűjtött és közreadott, látható, hogy volt olyan, amelynél két fújtatót felváltva működtettek, volt amelyiknél a fújtató hengerébe a dugattyú alulról és volt, amelyiknél felülről volt behelyezve. A légfújtató hengerek nagysága is különböző, megfigyelhető az is, hogy a legtöbbször két hengert ábrázoltak (16. ábra). Mivel az aquincumi orgonának 52 sípja és 4 szélcsatornája (tehát 13 síp tartozott egyhez) van, fel kell tételeznünk, hogy orgonánknál is két fújtató volt. A szélharangon azonban csak egy be és egy kivezető nyílás van, ezért ha valóban két hengere volt, akkor a kettő egy közös csőbe dolgozott (17. ábra) A tűzoltó fecskendőknél a hengerbe a dugattyút általában felülről építik be. A víziorgonáknál, mint említettem ilyen megoldásra is van egykorú ábrázolás, lulia Tyrrania szarkofágján is jól látható, hogy a légbevezető csövek mindkét henger