Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról

vagyis 7 deciliteres. A 24 cm átmérőjű bronzedény szájon a félgömb kényelmesen behelyezhető volt a bronzedénybe. Érthetetlennek tűnik, miért nem ír erről a fontos alkatrészről Nagy Lajos, aki a következő megállapítást tette:

25 Orgonánknak egyik legfontosabb része nem maradt meg, t.i. a fúvószerkezet. Ha orgonánk víziorgona (hydraulis, orgánum hydraulicum) volt, akkor mint azt Vitruvius és Heron leírásaiból pontosan tudjuk, a szélszekrénye alatt egy nagy láda foglalt helyet (area) melyben fémanyagú részek, a szélharang (pnigeus), levegővezető csövek voltak. Az area-n kívül pedig egy vagy két légszivattyúcillinder (modiolus, ***is (a dugattyúval) fundus) és emelőkarokkal (vectis) hasonlóképp fémből, vagy vasból el nem maradt volna. Mivel a felső rész fémalkatrészei megmaradtak az alsó rész fém anyagának elpusztulása érthetetlen volna, legfeljebb az esetben, ha az orgonánk nem hydraulis volt, hanem légfújtatós, pneumatikus orgona. Ez utóbbi esetben ilyen fémtárgyakra nem volt szükség. Leletünkben ugyanis egykét olyan bronzlemez van, melyeket orgona fúvószerkezetével hozhatunk kapcsolatba. Ide tartoznak az 51. és 52. képünk vékonyabb átlyukasztott bronzlemezei (ezeken az ábrákon rajzban közli azokat a leleteket, amik a könyve elején látható számozatlan fényképen a szélharangban, feltehetőleg eredeti helyükön láthatók), melyeket a fújtató bőranyagára (follis) könnyen felerősíthettek. A vékonyabb átlyukasztott bronz lemezek egyikét alátétnek, a másikát szelepnek tekintem. 11. ábra. A szélharang (részlet nagyítás a 7. ábránkon látható asztali tárló anyagából) és a szélharangban látható bronzlemezek külön-külön fényképei. (Nagy Lajos: Az aquincumi orgona. Budapest, 1933. 38. o. 26. és 27. ábrája alapján). Amint láttuk szerintem a szélharangot megtalálta, a bronz víztartó edény szájrészét megtalálta és mégis azt írja, hogy az alsó rész fémanyaga elpusztult.