Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Csicsmann Gyula-Galántai Judit: Világtalálmány parancsra

„Ezen készület' mivoltának abban kellett vala határozódnia, hogy 1 ) Általa még a' legveszedelmesebb fojtó párával tölt helyben is hosszabb ideig lehessen tartózkodni. 2) Olly egyszerű legyen hogy azt a' közember is könnyen használhassa. 3) A' vele felkészült ember semmi külső készülettől se fügjön, hanem szabadon, 's önhatón minden akadály nélkül mindazon munkákat véghez vihesse, mellyek illy alkalmatossággal tőle kívántathatnak." 2. kép János főherceg arra is ügyelt, hogy a találmány multifunkcionális legyen, tehát más veszélyes tevékenységnél is alkalmazhassák. Trattner Károlyt idézve (érdemes a felsorolás sorrendjére is ügyelni): ,,E' készülettel a' borforrás' folyamatja alatt is veszedelem nélkül a' pinczébe lehetne menni; valamint a' fojtó levegővel terhes mély kutakba leszállni, és bennek dolgozni; nem külömbben tűzi veszedelemkor akármelly füsttel és fojtó párával teljes lakó és tartó helybe az emberek, és más egyéb tárgyak megmentésére." Kőszeghi-Mártony Károly bizonnyal nemcsak engedelmes katona, hanem jóeszű és jókezű mérnök is volt, mert az „életmentő készület" a parancs szerint elkészült, annak ellenére, hogy az alkotó a mai fogalmak szerint inkább építész volt, mintsem mechanikus. 1830 októberében Bécsben egy katonákból, aknászokból, tudósokból, valamint a kormány emberéből összeállított bizottság próbára tette a szerkezetet. (A leírást készítő, és állandóan idézett Trattner Károly kapitány pedig nem volt más, mint e bizottság iktatója.) Mielőtt azonban a próba menetére térnénk, nézzük, hogy is festett a készülék (és viselője) (2. kép). A beöltözött aknász első ránézésre olyan, mint egy kacsafejű, embertestű lény, palackkal a hátán. Ebből is kitűnik, hogy a szerkezetet