Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

I. rész Kiállítások - Minárovics János: Tűzoltó érem és sisak kiállítás

- aranyszalagos ezüst, II. fokozat - ezüst és III. fokozat - bronz. Az első példányok sorszámozottak voltak. Éremtárunk külföldi tűzoltó érmeiből főleg azokat válogattam ki, amelyeket magyar tűzoltók kiérdemeltek. Végül a Magyar Köztársaság tűzoltóknak adományozható kitüntetéseit mutatjuk be. A folyosó másik oldalára került az a 115 db tűzoltósisakot bemutató kiállítás, amely végigkíséri azt a történelmi utat, ami a sisak ősöktől a legújabb típusú tűzoltósisakokig terjed. Tizennégy üvegezett tárlóban a magyar tűzoltósisakok fejlődéstörténete és teljes típusválasztéka mellett több európai és tengerentúli ország tűzoltósisakja is kiállításra került. A kiállítás kivitelezését 1997 júniusában indítottuk el. A bevezető részen a sisakok kialakulásáról adunk visszatekintést. A főnöki bőrsisakokat már a harmadik évezred előtt, vadkan agyarakból faragott csontlemezekkel erősítették meg. (Ilyen bőrsisak van kiállítva az athéni Herakleiton Múzeumban). Egy micenei kamrasírból előkerült elefántcsont faragvány, vadkanagyaras sisakot viselő harcos fejét ábrázolja. Utalunk az Iliász azon soraira, amelyek szerint Odisszeusznak adtak : „ ... külső díszül ragyogófogú vadkan sűrű foga"-ival erősített „erős nagy bőrsisakot". A fénylő csontlemezek a hösugarakat is visszaverték. A fémsisakokat a 3. évezred elején alakították ki a fej védelmére a halálos ütőfegyverek, (fémbalták és buzogányok) elterjedése miatt. Az asszírok bronz sisakjának formája követte a vadkanagyaras bőrsisakokét. A katonai sisakok tűzoltósisakként is szolgáltak már i.e. 701-ben is. Akkor Szanherib asszír király ostromolta Lákist és a király ninivei palotájában reliefen megörökítette az ostromot. Ennek egyik töredékén a világ legrégibb tűzoltási jelenete látható. A nagykanállal vizet öntő tűzoltó harcos fején ábrázolt fémsisak a világ legrégibb tűzoltósisak ábrázolásaként fogható fel. A római korból számos fém sisak maradt ránk. Hazánk területén mintegy 400 éven átélt rómaiak tűzoltó alakulatairól régészeti emlékek tanúskodnak. A faberek és centonariusok fejüket tűzoltáskor a római hadsereg által viselt harcisisakokkal védhették. A legrégibb Szent Flórián ábrázolásokon római-sisakot, később a korra jellemzőt visel védszentünk. A középkor folyamán néhány város tűzirendjében adatot találunk arra, hogy gondoltak a tűzoltásban résztvevők fejének védelmére is. Pl. Kölnben a XV. században a 39 céhtagból álló tűzoltócsapat négy tagja rohamsisakban volt köteles a tűznél megjelenni. Altenburgban (1653) a tűz oltására kirendelt céhek tagjai kötelesek voltak sisakot viselni, hogy minél biztonságosabban tudjanak oltani. Ezek után az ősi magyar sisakokról adunk áttekintést. A XIII. századi keleti, majd ,a gótikus és a nyakvédős huszársisak (XVI—XVII. sz.) mellett az osztrák hadsereg magyar gyalogezredének tiszti sisakja (XVIII—XIX. század fordulóján) és „SYSAK" szavunk 1405-beli első előfordulása került ismertetésre.