Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

29. sz. kép • A nürnbergi Német Nemzeti Múzeumban őrzött 1499-ben gyártott vízipuskák Bild 29 Handspritzen, die im J. 1499 verfertigt und dann im Deutschen Nationalmuseum zu Nürnberg aufbewahrt wurden berg már korán fejlett fémiparral rendelkezett, rézkovácsolással, esztergályozással használati tárgyakat állítottak elő sárgarézből, illetve bronzból. A mesterek az esztergapad titkát még a helyi egyéb mesterségek űzői elől is eltitkolták. 1561-ben, amint nürnbergi írásokból kiderül, Speichel Hans egy javított support-esztergapadot talált fel, amit később még tovább fejlesztett. A városi tanács 1578-ban egy ilyen esztergapadot összetöretett, mivel azt Speichel egy aranyművesnek akarta eladni. Ilyen support-esztergapadon réz vízipuskák különösebb nehézség nélkül sorozatban voltak előállíthatók.

70 A régi iratokban legtöbbször a fém vízipuskákat említik, s ebből a tényből arra következtettek, hogy azok különlegeseknek számítottak a vízipuskák zömét képező fából készítettekhez viszonyítva. Más vélemény szerint a fém vízipuskák drágasága miatt tértek át a fa vízipuskák gyártására. Fa, sárgaréz, bronz vízipuskák egyidejűleg voltak használatban, s számos közülük gazdagon díszített volt. Egy Würtzburgból származó, 1450-ben készített fa vízipuska rajzát közölte C. D. Magirus 1877-ben Ulmban megjelent művében.

71 Ez már szívószelepes, dézsába vagy vederbe állítható és csuklós sugárcsövű volt. Folyamatosabb és gyorsabb működést biztosított, mint az előzőekben ismertetett kézi vízipuskák, mert azoknál a szűk lövőkén keresztül szívták fel a vizet, ennél pedig a láb- vagy szívószelep — ami a dugattyú felfelé mozgatásakor nyitott, és csaknem az egész dugattyú felületének megfelelő nagyságú keresztmetszetet szabaddá tett — meggyorsította a szívás végrehajtását. A dugattyú lefelé mozgatásakor ez a szelep zárt, és a víz a sugárcső lövőkéjén nyomódott ki. Anyaguk tölgy- vagy diófa volt.