Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

22. sz. kép Egy lóval hajtott háromhengeres szivattyú rajza (1776) Bild 22 Zeichnung einer Pumpe mit drei Zylindern, die ein Pferd treibt (1776) várakban működött vízműveknek nem csak csodájára jártak, hanem azokat javítani és karbantartani is kellett, így egyre többen ismerkedhettek meg szerkezetükkel, működési elvükkel és a régebbiek mintájára újakat is készítettek. Feltételezhetjük, hogy pozsonyi vízmű szivattyúját közelebbről is ismerhette a város polgára, Hofer János (akinek nevét a számadáskönyvben így írták: „Hansen hofer". Amit mi vezetéknévként — a szokásnak megfelelően — nagy „H"-val írtunk, ott még kis „h"-val van írva, és tulajdonképpen annyit jelentett, hogy udvara (udvartartása), azaz háza volt a városban. A XIV—XV. században a családnév még nem állapodott meg, a városokban a polgárok nagy részét foglalkozásuk szerint nevezték, és nevüket kisbetűvel írták) s így az közvetlenül hathatott tűzoltófecskendője elkészítésében.