Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)
I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz
1. 1490 Egervár 2. 1521 Eperjes 3. 1526 Pozsony 4. 1528 Gyulavár 5. 1546 Huszt vár 1 réz 1 réz 2 réz 1 réz 1 ? (anyaga nincs megadva) 1 ? (anyaga nincs megadva) 6. 1549 Ugrócz vár 7. 1550 Végles vár 8. 1558 Murány vár 1 fém 4 réz 2 (1 fém, 1 fa) 9. 1559 Gyulavár 10. 1569 Csejte vár 1 ? (anyaga nincs megadva) 1 ? (anyaga nincs megadva) 3 fém 11. 1580 Beszterce vár 12. 1583 Árvavár A rendelkezésünkre állt adatok 19 fecskendőre vonatkoznak. Közülük anyagát tekintve 9 réz, 5 fém és 1 fa, míg 4-nek az anyagát nem nevezték meg. Arról, hogy ezek az „instrumentumok" milyen szerkezetűek és milyen kinézésűek lehettek, a leltárak nem szólnak. Már régi szakírónknak, dr. RoncsikJenó'nekis feltűnt az, hogy belőlük csak egyet-egyet, elvétve 2-3-at tartottak. Ebből arra következtetett, hogy a várak leltárában — a vár felszerelései között felsoroltak — a várakban keletkezett tüzek oltására szolgáltak. Mégpedig az ostromok során keletkezettek oltására, s tekintettel arra, hogy a gyújtófegyverek hatására ezek gyorsan nagyméretűvé fejlődhettek, feltételezte, hogy itt már nem egyszerű 50—60 cm hosszú kézi vízipuskákról volt szó, mert ha ilyenek lettek volna, akkor nemcsak egy pár darab szerepelne a várak leltárában, hanem jóval több. Két-három kis vízipuskával várostromkor a kifejlődött tüzeket hatásosan oltani nem lehetett. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy ezeknek a fecskendőknek valamilyen nagyobb szerszámoknak kellett lenniük. Ezt a megállapítást egy 1528ban történt várostrom során támadt tűzvész leírása részben alátámasztja, s egyúttal támpontot ad arra nézve is, hogy mennyi éghető anyagot halmoztak fel ostrom idejére a várakban. 7. /. Trencsén várának felgyújtása és elégetése 1528-ban 25 „1528. év tavaszára Szapolyai János király Magyar- és Horvátországban legyőzetvén, Katziáner, Ferdinánd király vezére, a még János király birtokában lévő: Szepes és Trencsény vára ostromára sietett. Ezért tavasz nyírtával győzelmes seregével és számos ágyúkkal Kassáról fölkerekedvén, Szepest, honnét János király neveztetett, megszállta. Az őrség, alig várva be néhány ágyúlövést, a megadásról értekezett, kikkel Katziáner meg is egyezett és őket szabadon bocsátá. Innét seregének egy részével Pekri Lajost előre küldi, az útközben Likavát és Hradeket, János várait megtámadva,
