Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

helyek égtek. A kiterjedt veszélyes tűz oltása nehéz feladat elé állította az egyébként gyorsan a helyszínre érkező tűzoltókat. Ennek ellenére a gyors, határozott és önfeláldozó beavatkozás eredményes tűzoltást biztosított. Az önfeláldozást talán túlzásba is vitték, mert többen megsérültek és az egyik önkéntes tűzoltó sérülése olyan mértékű volt, hogy végül megvakult. Ez a derék tűzoltó, aki ilyen szerencsétlenül járt, 20 éves közszolgálati múltjára hivatkozva a tanácstól segélyt kért. A tanács a kérelem elbírálásához a rendőrkapitánytól kért jelentést. A városban lévő politikai hangulat értékeléséhez jellemző adat az a durva, embertelen hangnem, amiben a rendőrkapitány a kérés elutasítását javasolta. Idézet a jelentésből:

142 „.. . Tudtam, hogy így járnak a szocialisták, lusták dolgozni, csak izgató lapokat olvasnak és mikor megvakulnak, akkor a városhoz fordulnak segélyért! . . ."A jelentés alapján a tanács a segélykérelmet elutasította. A pécsi sajtóban 1887 februárjában a pécsi tűzoltóságról végre újra kedvező híreket olvashattak a város lakói. Ugyanis a kinevezett tűzoltóparancsnok Vaszary Gyula rendőrkapitány nagy lendülettel látott hozzá a tűzoltóság létszámának gyarapításához, és a tűzoltóság javára gyűjtést is indított. Amióta a pécsi tűzoltóságot újjászervezték, azóta a tűzesetekhez való riasztások alkalmával mindig időben érkeztek a helyszínre, és a munkájuk is eredményesebb lett. így történt ez augusztusban is, amikor a Felsővámház utcában özvegy Berkiné háza égett. A tüzet időben észrevették, késedelem nélkül jelezték, és a vész jelzése után pár perccel már a tűzoltók is a helyszínen voltak, és keményen dolgoztak. Ha figyelembe vesszük, hogy a cserépfedésű ház padlása tömve volt szalmával, a helyszínen nem volt vízszerzési lehetőség, tehát azt lajtokban kellett a helyszínre szállítani, és ennek ellenére sikerült a tűznek a szomszédos, tűzveszélyes házakra való átterjedését megakadályozni, akkor ma is csak elismeréssel szólhatunk az akkori tűzoltók munkájáról.

143 A tűzjelzés ésszerűsítése érdekében 1887 szeptemberében egy tűzrendőri rendelkezés kiadására került sor,

144 amit az újság segítségével a következő szöveggel hoztak a lakosság tudomására: „Tűzvész jelzések. Az eddigi rendetlen kongatás helyett meghatározott tűzjelzést állapított meg a tűzrendőrség. Ha a belvárosban támad tűz 1-et kondítanak, a siklósi utcában 2-t, a szigeti külvárosban 3-at, a kálvárián 4-et, a budai külvárosban 5-öt, a városon kívüli tűzeseteknél 6-ot, a sátortáborban netalán támadó szerencsétlenségnél 7-et kondítanak." Ezzel a jelzési rendszerrel a tűz színhelyének ismeretében a tűzoltók és más segítség helyszínre érkezését gyorsították meg. A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség 18 éven át tűzrendészeti törvény kiadását szerette volna elérni. Ez nem sikerült, de 1888-ban legalább kormányrendelet formájában szabályozták Magyarország tűzvédelmét. Az 53888/1888. BM számú kormányrendelet a. tűzoltóságok alakítását már nemcsak hogy lehetővé tette, hanem a lakosság létszámától függően a kü-