Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - Minárovics János: Tűzmegelőzéssel és tűzoltással kapcsolatos babonák

29. sz. kép Réz tűzoltótányér. 29. Bild Derselbe aus Kupfer. Tűz esetén a ház megkerülésének babonás szokása feltehetően még abból az időből eredt, amikor a boszorkányoknak emberfeletti hatalmat tulajdonítottak. Sok vénasszonyt tartottak boszorkánynak, akik körbejárásukkal „bűvös kört" vontak a ház köré. Ezt a tűz - mivel felette a boszorkánynak feltétlen rendelkezési joga volt - nem léphette túl, vagyis a házat megvédte a leégéstől. Oltás helyett körbejárni az égő házat a hétfalusi csángóknál (a barcaság délkeleti részén Brassó közelében fekvő Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu, Tatrang, Zajzon és Pürkerce lakóit nevezik így) is szokásban volt. Egy asszony égés alkalmával a sütetből a legelső kenyérrel, anyaszült meztelen, megkerülte az égő épület telkét azért, hogy ne terjedjen tovább a tűz. Kenyérsütéskor a legelső kenyeret mindig megjegyezték, hogy ilyen alkalomra kéznél legyen, írja Kolumban Soma „Hétfalusi csángó babonák" című dolgozatában.35 LJgocsában ha tűz támadt s valamely közeli vagy éppen szomszéd épület égett, a fenyegetett ház gazdájának felesége, felnőtt lánya, vagy valamely nőrokona anyaszült meztelenre vetkőzött, egy egész kenyeret a bal hóna alá szorított, s azzal a házat, szemlesütve, háromszor megkerülte. Ennek megtörténte alatt és után az egész háznép biztonságban érezte magát, s nem félt attól, hogy meggyulladhat a ház. Ha azonban mégis meggyulladt, az csak azt bizonyította, hogy a kerülés nem elég jól történt.16 A házkerülés babonás szokásáról több leírás maradt ránk a tizenkilencedik század végéről és a huszadik század elejéről. így például 1863 augusztusában a Zemplén megyei Terebesen a Vasárnapi Újság híradása szerint:... „egy parasztnő egy házat, mely a tűznek 3-ik szomszédságában éspedig szélmentében feküdt, háromszor körül szaladt, mint mond-