Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - Dr. Szabó Károly: Pécs tűzvédelmének kialakulása és fejlődése a legrégebbi időktől az önkéntes tűzoltóság megalakulásáig

Pótolhatatlan energiatartalma miatt ragaszkodtak a céhek a tettyei forrás vizéhez. A tanács csak úgy tudta 1836-ban hozott döntését 1845-ben megvalósítani a tettyei főforrás vizének felhasználásával kapcsolatban, hogy az elszegényedő molnároktól megvásárolta a malmokat a vízhasználattal együtt és a vizet a városi vezetékbe juttatta.

79 Ha figyelembe vesszük a város területén alkalmazott építőanyagokat, azok éghetőségét, akkor belátható, hogy újabb tűzveszélyforrást teremtett a városnak egyébként fejlődést jelentő kivilágítása. Pécs kivilágításának kezdete 1845-re tehető és így szól erről a kor irodalma: ,,... lámpákat a polgárok vesznek, olajjal, gyújtogatóval a nemes város látja el, s már a belváros legnagyobb része este világos."

80 A tanács többszöri előírásának végrehajtását, ami szerint a céheknek tűzoltó bőrvödröket kell beszerezniök, 1845-ben vizsgálták felül. Az újonnan megválasztott tanácstag ez évben jelentette, hogy a céhek az előírt mennyiségben beszerezték a bőrvedreket. Sajnos az iratból nem derült ki, hogy mi volt az előírt mennyiség.

81 A belváros sűrűn lakott területén négy pécsi polgár 1845-ben minden előzetes engedély nélkül a lakosság részére úgynevezett téli „gyújtó fa" = gyufa-telepet létesített. Pécsett ez volt az első „gyufagyár". A működés megkezdésekor azonban szigorú tűzbiztonsági szemlét tartottak, ami kiterjedt még a padlástérre is. A szigorú vizsgálat megállapította, hogy a négy polgár külön-külön indult a vállalkozásával. Az egyikük egy lakószobában kis mennyiségben gyártotta a gyufát. A másik vállalkozó már nagyobb létszámmal dolgozott, mert egy férfi felügyelete mellett nyolc fiatal lány gyártotta a gyufát. Itt több kifogásolnivalót is talált az ellenőrzés, mert a felhalmozott vegyi anyag, a kész gyufák tárolása és a kis udvarban felhalmozott nagy menyiségű faanyag közelsége a legszigorúbb felügyelet mellett is jelentős tűzveszélyt jelentett. A harmadik és negyedik vállalkozó közösen gyártotta a gyufát és ott a felügyeletet is kielégítőbbnek találta az ellenőrzés, mert a gyújtóanyag, a kész gyufa és a szárítás is mind külön helyen történt. Mindhárom helyen a házak padlásait is felülvizsgálták, de azokon nagyon veszélyes szereket nem tároltak.

82 Még ebben az évben a városi kapitány a belvárosban létesített fafeldolgozó telepen ellenőrzést tartott és tűzrendészeti óvintézkedéseket is tett.

83 Az új tűzoltó rendszabály tervezetét 1847. augusztus 19-én 332 sz. alatt nyújtották be a városi tanácshoz. A tervezet első fejezetének szakaszait kivéve, a tanács elfogadta a tervezetet. Kifogásként azt vetették fel, hogy a rendőrhatóság a tulajdon szentségébe mélyen beavatkozik azáltal, hogy a szalmafödésű házak tulajdonosát cserépfedésre kötelezi. A tanács javaslata az volt, hogy csak az újonnan épülő épületekre vonatkozzon az előírás, mely szerint ezentúl csak cserép, vagy zsindelyfedés alkalmazható.

84 Új tűzoltófelszerelés beszerzésére került sor 1847-ben. Megrendelték