Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - Dr. Szabó Károly: Pécs tűzvédelmének kialakulása és fejlődése a legrégebbi időktől az önkéntes tűzoltóság megalakulásáig

döntését - feltehetően - nagy mértékben befolyásolta az 1723. évi II. dektérum 109. cikke is. A tanács kijelentette az egybegyűltek előtt, hogy ebben a kérdésben a hatóságot semmi felelősség sem terheli, mert még 1723. februárjában a következő intézkedéseket tették: 1. 50 Ft büntetés terhével meghagyták a városi negyedek felügyelőinek, - a negyedmestereknek és a városi őrmesternek -, hogy negyedükben keletkezett minden tűzeset alkalmával felmerül a személyes felelősségük. 2. Szigorúan meghagyták a lakóknak, hogy minden házban vizet tartsanak készenlétben. 3. A hatóság emberei 1723. májusában házról-házra járva ellenőrizték a megszabott elővigyázatossági intézkedések betartását. Ilyen intézkedések után a tanács elhárította a felelősséget, a kiszabott büntetést méltatlannak tartotta, s bejelentette fellebbezését. A tanácsülés ezt követően megalakította, választás útján, Pécs első tűzvédelmi szervezetét. A városfalakon belüli várost 4 kerületre osztották. Kerületek választóvonala: K-Ny-i irányban a Szigeti utca és Ofner utca (ma Kossuth L. u.), É-D-i irányban a Kaposvári és Siklósi utca (ma Hunyadi és Bajcsy Zs.u.). A négy belső negyedekhez jött két önálló negyedként a Budai és a Szigeti városrész. Negyedenként 1 fő megbízott ellenőrizte a lakók számára előírt vízkészlet meglétét. Amelyik negyedben tűz ütött ki, annak a lakói kötelesek voltak az oltásban résztvenni. Minden tűzőrségi negyed élén parancsnok állt, aki 10 Ft tiszteletdíjat kapott. A parancsnok mellett kisegítőként tevékenykedett egy őrmester és egy tizedes.

39 Vörös Márton kutató szerint ez a testület semmiféle tűzoltófelszereléssel sem rendelkezett. Ez a téves megállapítás valószínűleg abból fakadt, hogy Vörös Márton a sajtárokat, a létrákat, a csáklyákat és a szikracsapókat nem tekintette tűzoltófelszerelésnek, annak ellenére, hogy azok. Ha ilyen felszerelések egy pécsi polgár 171 l-es leltárában

40 szerepeltek - tehát léteztek a városban -, akkor elképzelhetetlen, hogy egy tűzvédelmi szervezet ilyenekkel nem rendelkezett. Ezen túl más országok, más városok adataiból tudjuk, hogy tűzoltásnál használatos eszközök voltak a bőrkupák is. Éppen Vörös Márton végzett kutatásokat Gulyás Józseffel a pécsi bőrgyártás történetéről, ahol kijelentik

41 ,,a XI. században már találunk említést cserzővargáról. . . jelentékeny a török idők alatti bőrgyártás.. . 1715-ben megalakult Pécsett a tímárok céhe...", stb. Elképzelhetetlen - bár nincs rá adat - hogy a tűzoltásnál elengedhetetlenül szükséges víz hordására és tűzre öntésére kiválóan alkalmas bőrkupákat, bőrvedreket nem készítettek a pécsi bőrösök. Ha pedig készítettek, akkor elsősorban a tűzoltási feladattal megbízott polgároknak állt érdekében ezeknek a beszerzése. Tűzoltóeszközöknek, felszereléseknek tekinthetők a tűzoltás céljára szánt és hordókban tartott vízkészletek is. Feltehetően minden