Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - Dr. Szabó Károly: Pécs tűzvédelmének kialakulása és fejlődése a legrégebbi időktől az önkéntes tűzoltóság megalakulásáig

A felsorolt kéménytípusok

34 két ok miatt is komoly tűzveszélyt rejtettek magukban. Egyrészt építőanyaga a rőzse, nád, fa éghetősége miatt, másrészt azért, mert a kéménnyel szorosan érintkező szalma, zsúp, nád, stb. fedélhéjazat is könnyen tüzet foghatott. Például a paticskéményt rőzse vagy nádfonatból készítették a következőképpen: Egy kb. 51x51, vagy 60x60 cm keresztmetszetű nyílást alakítottak ki a födémen és tetőszerkezeten a szoba valamelyik sarkában. Az így kiképzett nyílásból fölfelé négy oszlopra fonták a rőzsét, vagy nádat. Ezt a rőzse, vagy nádfonatot kívül-belül agyaggal, sárral betapasztották. Hátrányként említhető, hogy nem alakult ki megfelelő huzat, ezért a helyiségben is sok füst maradt főleg párás időben. Tisztítását nyírfaseprővel, végezték. A sártapasztás megrepedése, lehullása után az égő korom meggyújthatta a rőzsét, vagy nádat, onnan a tűz átterjedhetett az éghető tetőzetre és az így kialakult nyílt tűz közvetlen veszélyt jelentett a környezetében lévő .és hasonló építőanyagú házakra is, különösen szeles időben. Tűzveszélyesek voltak a nyitott kémények is, mert ezeknél a boltívet több esetben rőzsefonatból készítették, amit agyaggal tapasztottak és mert a boltozatot fagerendák tartották. Előnye volt a paticskéménnyel szemben, hogy jobb huzat alakult ki benne és a füstöt teljesen elvezette, mert egy-két kemence és több tüzelőhely füstje is oda torkollott, ezáltal a hőmérsékletkülönbség nagyobb és állandóbb volt. A boltíves kémény alsó részét konyhának használták, felül pedig 60x60 cm-es belső átmérője úgynevezett sípban végződött. A boltíves részét létráról, a felső síp részét pedig mászással, kaparóvas és nyírfaseprő segítségével tisztították. Nagy volt a koromlerakódás és a kemencéből kicsapó lángok könnyen meggyújthatták a kormot és ettől hamar lángot foghattak a kiszáradt fagerendák, valamint a szabadon maradt rőzsefonat amely már vitte is a tüzet a tetőre, onnan pedig a szomszéd épületekre. A boltolt kéményt a nyitott kéményből alakították ki úgy, hogy a helyiség mennyezetével azonos szinten a kéményt is mennyezetfödémmel látták el. Annak érdekében, hogy a kéményt tisztítani lehessen, az épület padlásán megfelelő méretű ajtóval látták el. Mivel ennél a típusnál is megtalálhatók a fagerendák és azokra erősített deszkapadozat, ezért tűzveszélyesnek minősíthetjük. 1714-ben történt, hogy a Tettyén lévő —• a török által erődítménnyé épített — két lőpormalom, amelyekben nagy mennyiségű lőport tároltak meggyulladt és óriási robbanással a levegőbe repült. A török uralom utáni első két évtized tüzeit nem ismerjük, mert a török alóli felszabadulás, a kuruc és rác dúlás és gyújtogatás feltehetően az iratokat is megsemmisítette, ugyanis a városházát is tűz pusztította el. 1714. február 16-i tanácsi határozat elrendelte, hogy a polgárok a gyakran előforduló tűzesetek oltására minden ház padlásán, valamint az utcákon kisebb hordó vizet tartsanak készenlétben.

35 1722-ben Pécs utcáiról megállapítható, hogy szűkek. A beépítetlen