Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Tarján Rezső: Várostüzek a XIX. század első felében

vételre. Ugyancsak a céheket bízták meg a tűzoltásban való részvétellel a városi szabályrendeletek is. Pest városában (1808) a céhek munkája a következőképpen volt szabályozva és felosztva: ... a lámpákat, éjjel a tűzesetek helyének és az utcáknak kivilágítására az üvegesek, mézeskalácsosok és képfaragók függesztették ki. A tűzoltó eszközöket a sertőzők, molnárok, fuvarosok és fogattulajdonosok szállították. A fecskendők és kocsik előfordására a kapások, favágók, talyigások és napszámosok voltak kötelesek. A vizet a Dunából a halászok, malmosok és hajósok merítették és szivattyúzták, a kutakból pedig a pékek, kútcsinálók, kertészek, cserzővargák. A vederlánc alkotásában a kefekötők, paplanosok, kesztyűsök, kosárfonók, szűcsök, takácsok, szíjgyártók, köszörűsök, német és magyar szabók, paszományosok, suszterek, csizmadiák és táskakészítők vettek részt. A létrákat és horgokat az asztalosok és kötélgyártók vitték a tűzhöz, a bontási munkák a kéményseprők, kőművesek, ácsok, cserepezők, tetőfedők, kőfaragók és kőfejtők feladata volt. Mindezek szépen le vannak írva a szabályrendeletekben; ha azonban a tűzesetek leírásait olvassuk, akkor azt látjuk, hogy ez a szervezet a legtöbb esetben nem jött működésbe. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy az emberek többsége a saját életének és vagyonának mentésével törődött. Arany János leveléből azonban azt is látjuk, hogy ha többen összefogtak, még a kezdetleges eszközökkel is eredményt tudtak elérni. A városi tanácsok más módon is megkísérelték, hogy az embereket közreműködésre ösztönözzék a tűzeseteknél. így például a tűzesetnél legelőször megjelenteket pénzjutalomban részesítették. A miskolci 426 1817 tanácsülési jegyzőkönyv följegyzi: „Tűzvészkor az első vízi hordó 10 f, a második 8 f, míg a harmadik 6 f-al jutalmazandó". Szeged város tanácsülési jegyzőkönyvében a 2234/1830. sz. alatt a következőt találjuk: „F. évi július 2-án az alsóvároson megégett egy malom. Jovics János csizmadia legény, aki különben a tűz alkalmával ágyában betegen feküdt, felkelt és a malmot betaszította a vízbe. Ezáltal a Tisza-part házait megmentette a pusztulástól. A tűzitárból 10 forint segélyt utalványoz a Tanács Jovicsnak." A legeredményesebb védekezés a tűz megelőzésében a helyes építkezés és az éghető anyagok kiküszöbölése. Pesten a városi tanács 1801ben elrendelte a Belvárosban, a Lipótvárosban és az Országút mindkét oldalán a faépületek, jelesül istállók, ólak, pajták, színek stb. le-