Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)
Szilágyi János: Tűzvédelem Aquincumban és a római birodalom más városaiban
Meglepődhetünk azon, hogy a császár kedvelt, kis-ázsiai helytartójának adott válaszában mégsem engedélyezte az önkéntes tűzoltó társulat felállítását, noha épp súlyos tűzvész pusztított Nicodémiában, ahol most a helytartó tűzoltó collegium létesítésével szervezettebb keretek között akarta a tűzvédelem kérdését rendezni. A császár indokolása jellemző: ,, . . . a lakosság keleten nyugtalan szellemű . . . elegendő tehát, ha szükség esetén a nép helyszínre sietésével oldják meg . . . (az oltást)". A császári hatalom politikai bizalmatlansága így akadályozhatta meg más városokban is azt, hogy gyakorlottabb szervezetek lássák el a tűzvédelmet. Julius Caesar és Augustus császár, majd utódaik egyenesen feloszlatták azokat a collégiumokat, amelyek szinte politikai pártok rohamosztagaivá váltak (az antik történetíró feljegyzése 20 szerint), „kivéve az ősidőktől létezőket... az államra hasznosakat, amilyen például a faberek társulata . . ." Aquincumban viszont, ahol i. sz. 106 óta, mint Kelet-Pannónia tartomány székhelyén, légió és helytartó állomásozott, több kézműves stb. társulat megalakulását is engedélyezték. Az igaz, hogy megbízható veteránokkal, kiszolgált katonákkal erősen megtűzdelték azokat. Előbb a posztósok és a faberek közös egyesületben vállalták el a tűzoltás és az éjjeli megfigyelés szerepét a két aquincumi városias településnél (mind a legiótábori, mind a polgári város területén), noha ezek egymástól két-három km távolságra feküdtek. Amint azonban szélesebben kiterjedt a két város, és nyilvánvalóan növekedett a megfelelő kézművesek száma is, kettévált az egyesített collegium. Ez Aquincum gazdasági és városias felvirágzásának tetőzésénél következett be, vagyis (i. sz.) a 150-es évek táján. Ettől kezdve az ún. „posztósok collegiuma" a polgári város körzetében látta el a tűzoltás kötelességét. A polgári város a mai aquincumi múzeum körül terült el. A „faberek társulata" viszont a legiótábor városa területén végezhette ezt a közérdekű tisztet. Ez a város a mai Óbuda házai helyén épült ki annak idején. A két önkéntes tűzoltó társulatnak egyes szakaszait a két város kerületeiben és körzetük falvaiban decentralizálhatták 30 . A II. évszázad derekától egyébként, amint az egykorú jogforrásgyűjtemény 31 tanúsítja, a közhasznú feladatokat elvállaló collégiumokat a császárok inkább engedélyezték, miután rájöttek ezeknek közérdekű jelentőségére.
