Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)
Szilágyi János: Tűzvédelem Aquincumban és a római birodalom más városaiban
A faber szón azonban memcsak kovácsot értünk, hanem általánosan a kemény anyaggal dolgozó iparosok, vagyis pl. az ácsok, a kőművesek, asztalosok, fémművesek, csontfaragók stb. gyűjtőfogalmát. 8 A centonariusok takarót és ruhaféléket készítettek a centókból, a rongyokból, 9 a gyapjúhulladékokból, nyilvánvalóan a legszegényebb néprétegek és a katonalegénység számára. Cento volt a neve azonban egyáltalán a durva posztódarabnak, amely ecetbe, vízbe áztatva rosszul égett. 10 Tehát az ilyen posztódarab leterítésével elejét lehetett venni valamely tárgy, háztető stb. meggyulladásának. Háborúban az ostromgépeket, fatornyokat, hajókat stb. a felgyújtás ellen centóval takarták. 11 Amint Vegetius (katonai szakíró) feljegyezte, a katonalovakra - páncélul - gyakran cento-takarót helyeztek. 12 Julius Caesar katonái is centóból készült tunicát (alsóruhát) és köpenyt vettek magukra, hogy az ellenség nyílzápora ellen védelmet keressenek. 13 A cento, az erős nemez-szövetfajta eszerint a katonaság körében is szélesen talált alkalmazásra, ezért természetes, hogy Pannónia azon városaiban, amelyek katonai támaszpontul is szolgáltak, vagyis elsősorban a helytartói és légiószékhely Aquincumban, egyáltalán szükség volt a nemezipar nagymérvű kifejlesztésére. Diocletianus császár ármaximáló és bérminimum megállapító rendelete is meghatározta a cento-takaró árát, mégpedig egyszerű fekete és fehér színű kivitelben (mintegy I kg súlyban) ioo, hímzett minőségben 250 újdenárban 1 ''. (A vásárlóértékhez: ugyanekkor egy tojás ára 1 újdenár.) A faberek és a centonariusok társulatain kívül harmadsorban a dendrophorusok collegiuma látta el a tűzoltás tisztét az antik világbirodalom vidéki városaiban. A dendrophorusok szállították, ill. vágták, termelték a faanyagot, dongákat és faszenet a ház- és hajóépítésekhez, a fürdők stb. fűtéséhez. 15 A „fások társulata" azonban Aquincumban és Pannónia többi városában is jelentéktelenebb szerepet játszott. Kelet-Pannónia fővárosából, Aquincumból is csak egyetlen, egyébként bizonytalan kőfeliratadat vonatkoztatható eddig erre az önsegélyző egyletre 16 . A megcsonkult feliratból (10. kép) csak annyi állapítható meg, hogy egy személy temetésének költségeire a kérdéses collegium tagjai 300 bronzpénzt gyűjtöttek össze. Amennyiben a structorok, vagyis az aquincumi kőművesek, építőmunkások szintén collegiumot alkottak volna, miként ezt már feltételezték 1 ', ennek is lehetett némi szerepe a tűzoltásban. A „veteránok társulata", amelynek egyetlen aquincumi feliratos emléke 18 az I—II. szd. fordulójáról származik, a tűzoltást legkorábban láthatta el, amikor még egyáltalán nem volt kézműves collegium Aquincumban.
