Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Vissi Zsuzsanna: Esztergom város tűzrendészetének története

istállóban, pajtában, szérűskertekben, és más olyan veszedelmes helyen dohányozni tapasztaltatik, minden irgalmasság nélkül i forintra fog büntettetni, amelyből 50 dénár az bevádolónak, 50 dénár az N. város kasszájába fog adattatni. Aki pénzből meg nem fizetheti, 25 pálcát fog szenvedni. 5. Az Fekete Sas vendégfogadóban fog még az N. város egy vasas szekeret, egy vasabroncsos víznek való lajtot, egy nagyobb, kettő kisebb létrát és ugyanannyi csáklyát csináltatni. 6. Az kémények vizsgálója október közepétől fogva fél márciusig minden 3 hétben, nyáriüdőben pedig minden 6 napban rendeltetik, úgyhogy az, akinek hivataljában áll, az kéményeket szorgamatosan vizsgálja, és az első vizsgáláshoz az fazekast maga mellé vegye, aki is az kályhákat és kemencéket vizsgálja. Mindezeknek megtartása és véghezvitele keményen parancsoltatik.

15 A kemény parancs ellenére a rendelkezéseket nem tartották pontosan be, és az ellen a városi tanács sem tehetett sokat. Évről évre újra új és új rendtartásokat dolgoztak ki, vagy szorgalmazták a régiek betartását, jelentéseket írtak a Helytartótanácsnak, ahonnan terjedelmes leiratok érkeztek. A városok jelentéseiből a tanácsosok kitűnően ismerték a tűzveszélyek eredőit, de a kor jellegéből következőleg a törvények és szabályrendeletek lassan, vagy csak részleteikben lettek valósággá. Az 1818-as nagy tűzvész 1818. április 13-án délután 1 óra tájban tűz ütött ki a Hosszúsoron (ma: Zalka Máté u.), amelyet az erős szél hamar szétvitt, úgyhogy három óra leforgása alatt elpusztult 175 ház, a tűz „ .. . a városnak nagyobb Hóstádjait (külváros) semmivé tette".

10 Esztergomban ekkor megközelítőleg 600 ház volt. A tűz oltásában „nem csak az idevaló, hanem szomszéd Sz. Tamás, érsek Vízi Város és Sz. György Mező Város lakosai, valamint az itt levő katonaság a Tiszt Urai igazgatása alatt, úgy Tiszt. Benediktinus és Sz. Ferentz szerzetei, a Ns. Tanátsbéliekkel egyetemben különösen fáradoztak, úgy hogy más különben az egész város is el éghetett volna ..."

17 „ . . . A szerencsétlen tűz mellett a szomszéd Helységek is segétséggcl voltak, nevezetesen pedig kitették magukat Lippai János a Tekintetes Vármegyénél Al-Jegyző Úr, Horváth Imre kamarás és Ifjabb Juhász János, Ns. Káptalannak írásza, valamint Gianone János