Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Tarján Rezső: Várostüzek a XIX. század első felében

A másik ok, amiért a városokban és a községekben oly hihetetlengyorsasággal terjedt tova a tűz, a tűzoltószerek hiánya, elégtelensége éskezdetlegessége volt. A tűz eloltására kezdetben szalmából, fából, bőrből készített vedreket és egyéb vízszállító edényeket használtak. A tetőtüzek megközelítésére támasztó létrákat, a tetők lehúzására tűzhorgokat, a még nem égő részek leverésére különböző bontó szerszámokat (fejszéket, kalapácsokat stb.) alkalmaztak. A fennmaradt adatok azt a szomorú tényt tükrözik, hogy városaink zömében csak akkor intézkedtek tűzoltószerek beszerzéséről, amikor már azok hiánya vagy hiányossága miatt egész utcasorok és egész városrészek váltak a tűz martalékává. Ez a buzgalom is csak rövid ideig tartott; mert amikor néhány éven át nem fordult elő nagyobb tűzeset, a tűzoltószerek gondozását, kiegészítését elhanyagolták, s ennek ismét csak a tűz nagyobb méretű pusztítása lett a következménye. A tűzoltófecskendők drágasága is közrejátszott abban, hogy elterjedésük igen lassan ment végbe. Amikor a gazdagabb városok már rendelkeztek egy-egy fecskendővel, akkor sem tudtak kellő eredményt elérni nagyobb méretű tűzesetnél, éppen a fecskendő kezdetleges volta, kis teljesítménye miatt. Nagyon jellemző, hogy maga a helytartótanács az 1769-ben a mintaként megküldött tűzvédelmi szabályzat-tervezetben így ír: „11. A nagy fecskendő, melynek bőr csévéi (tömlői) vannak, igen jó segítség tűz esetén. Mivel azonban ez drága, ahhoz, hogy minden falu megvehesse, arra kell törekednünk, hogy a nagy és gazdag helységek ezt a fecskendőt szerezzék meg ... A földesuraságokat, rá kell beszélni, hogy jobbágyaikat támogassák a fecskendők megszerzésében, mert annak maguk is hasznát látják." Mégis azt kell mondanunk, hogy a XIX. század első felében csak városaink rendelkeztek ,,nagy" fecskendőkkel. így tudjuk azt, hogy Sopronnak 4, Budának 4, Vácnak 1, Pest városának pedig 6 fecskendője volt. Nézzük meg, kik használták és kik kezelték a tűzoltófclszereléseket? József császár 1788. évi tűzrendészeti rendeletének 43. §-a a következőket tartalmazza: „kiváltképpen tartoznak a helységben, vagy attól nem messze lakó ácsok, kőművesek, kovácsok, lakatosok, kéményseprők, molnárok és ezekhez hasonló mesterek szükséges szerszámjukkal megjelenni, vagy embereik közül valakit segítségül küldeni a tűz oltására." Tehát a rendelet a céheket kötelezte a tűz oltásában való rész-