Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Tarján Rezső: Várostüzek a XIX. század első felében

Ölellek kedvesem. Oily jól esett ezeket neked megírnom; panaszul részemről, megnyugtatásul a tiedről. Meglehet, hogy te, mint családtalan, nem érzed eléggé ily vésznek rettenetességet, de képzelni mindenesetre tudod, s képzeld az aggodalmat, melyben vagyok, a rémületet, melyben valék. Máskor talán az irodalom is eszembe jut, most csak az ember írja a levelet, ki téged úgy is, mint embert és barátot igen szeret. Holtig hű barátod Arany János" És végül egy a fővárosban támadt tűzesetet ismertetek, amiről Frankenburg Adolf újságíró, az „Életképek" szerkesztője írt. A mai Vörösmarty téren, a jelenlegi Szivárvány áruház helyén állott hatalmas, kőből épült Német Színház égéséről van szó. ,,A pesti Német Színház azonévi (1847) február 3-án reggel négy és öt óra között teljes lángban égett s rövid idő múlva szín- és nézőhely puszta kőhalmaz volt. Csupán néhány lakszoba s a nem nagy értékű könyvtár lőn megmentve. A tűz belülről gyúlt ki; némelyek ezt a fűtőgépnek, melyet a szakértők már azelőtt hibás szerkezetűnek találtak, a „Pesther Zeitung" azonban eléggé furcsán ugyanaznap, midőn a szerencsétlenség történt, „hivatalosan" célszerűnek mondott, legtöbben pedig a múlt esti tűzijátéknak tulajdonították, a „Bűvös vadász"-ban, mely alkalommal valami röppentyű a színfalak közé tévedvén, itt elég anyagot lelt a tovaharapózásra, annál is inkább, mert a színháznál, más rendezett színházak ellenére, tűziőrök nem voltak, hanem előadás után becsukták s az Isten gondviselésére bízták. Az épület már javában égett, midőn ezt az utcán barangoló némely ember észrevette, kiknek lármájára azután az éjjeli őrök sípolni, a toronyőr pedig jelt adni kezdett; Forst uramat is (a színház tulajdonosát) ablak-behajítás által kellett a veszedelemre figyelmeztetni. Sokat lehetett volna megmenteni, de a városi fecskendők alig értek a második emeletig s inkább az embereket locsolták, mint a tüzet; valódi botrányul szolgáltak, a közhahota közt kellett működésükkel felhagyni." Ha már most, mint tűzoltó, vizsgálat tárgyává teszem, hogy miért volt oly sok nagyméretű tűzeset a XIX. század elején, akkor a következőket kell megállapítanom: A tűzesetek nagyméretű kifejlődéséhez döntően hozzájárult az építkezési mód, a kezdetleges tűzoltási szervezet és a nem kellő hatásfokú tűzoltó felszerelés. Városaink alakulásának idejében s még ezután is hosszú évszázadokon keresztül a fa volt az építkezés fő alapanyaga, ritkábban a kő.